Taccs

Elnézést a tudósítás a tudósítás csúszása miatt, de jól meg akartam gondolni, hogy mit írjak. Végülis a tudósítás el is marad, mert a meccsről szerintem nem érdemes bővebben írni, ismét szánalmasak voltunk.

Játszott: mindenki, kivéve Ákost.

Gól: Tomi, Péter, meg egy öngól.

Amiről írni szeretnék, és itt várom a ti véleményeiteket is, hogy folytassuk e tavasszal, mert ennek így a mostani formában nem sok értelme van. Ha tavasszal indulunk, annak az lesz a feltétele, hogy valahova eljárunk focizni legalább 1 alkalommal hetente a bajnokság kezdete előtt és közben is, persze a tétmeccseken kívül. Régebben a csapatjátékunk volt az erősségünk, de ez mostmár a kevés közös játék miatt teljesen elmúlt, arról nem is beszélve, hogy valakinek ezek a meccsek jelentik az összes sportot. Aki nem tud jönni, az nem fog játszani. Rendben van, hogy mindenki haver, de erre mostanában már elég nehéz alapozni a játékunkat. 

Várom mindenki véleményét a kommentekben.

Gábor

A tudosítás Papírkutya billenytyűzetéből:

Mivel kezdő tudósító vagyok ezért összeollózom a heti tudósítást a régiekből:" A múlt heti csúfos vereség nem viselte meg a csapat önbizalmát. Győzelmi szándékkal érkeztünk az aktuális csapat elleni meccsre. A csípos hideget győzelmi reménnyel próbáltuk feledtetni".  Ezt a reményünket csak táplálta az ellenfél játékosainak látványa akik mind a hatan fehér labdarúgó szerelésben feszítettek (kapust leszámítva fehér sportszárral meg rövidnadrágban).

Sajnos az ellenfél annyira bízott képességeiben hogy a kinézetüket avval tetézték, hogy a 4+1- es hadrendhez ragaszkodtak, ami nekünk köztudottan nem fekszik (bár így legalább egy csere volt nálunk is). A csapat improvizált taktikája a kontratámadásokra épült, amit elsősorban Borisz védései utáni kapuskidobásokra alapoztunk. A taktika tökéletesen bevált, hiszen már az első félidőben megszereztük a vezetést: egy mesterien kidobott labdát Gábor fejelt középre ahol érkezett Barna és kb. 7 méterről a védő szorításában a kapuba bombázott. Az ellenfél játékosai egyre idegesebbek lettek, mert még nem tudták hogy a végén 5-2-re nyernek, mi azonban ekkor még nem örültünk előre. Az ellenfél egyre csak vezette a támadásait, amit mi úgy védtünk ki hogy összekoszoltuk a mezüket (az idojárás nem volt rossz, de a pálya talaja a csapadéktól vizes és sáros volt), amitol még mérgesebbek lettek. Sajnos egy ígéretes kontratámadás után nem volt ereje a csapatnak visszafutnia, így létszámfölénybe került az ellenfél amit ki is használt: 1-1. Félido. A második félidőben több helyzetet is elpuskázott a BKV hátra, még üres kapura is hibáztak, amit mi nem hagytunk büntetlenül. Egy labdaszerzés után Gábor tört  harcosan kapura a középpályától, és kis szerencsével újra vezetéshez juttatta a csapatot. A 2. félidő derekán egyre jobban fáradni látszottunk, az ellenfél gyors és erőszakos játékosait nem tudtuk követni csak fejben, a gyakorlatban viszont már 2-2. A BKV-sok vérszemet kaptak és gondolom minden erejüket megfeszítve támadtak tovább, míg mi talán kicsit rosszul mérve fel lehetőségeinket és képességeinket nem álltunk be 5-en a kapuba hanem bátran kontráztunk 3-4-en is egyszerre. Ezzel nem is volt gond csak gyakran a visszafutásra már nem volt elég erő, így többször is Borisznak kellett mentenie. Nem mindig sikerült és az ellenfél továbbra sem látszott fáradni. Olyannyira nem hogy lökdösődni kezdtek maguk között, mert nem tudták eldönteni kinek kell lejönnie cserébe (náluk is csak egy csere volt). Az 5-2-es végeredményt magyarázhatja, hogy mi azt nem tudtuk eldönteni ki jöhet le cserébe. Igy azt hiszem a meccs tanulsága, hogy időgépet kell építenünk a jobb szereplés érdekében. Mindenképp pozitívum talán hogy mindenki elfáradt és senki sem volt hangosan elégedetlen a másikkal, csak a forralt borral a büfében.

Játszott: Barna, Borisz, Faresz, Papír, Oli, Gábor

Gól: Barna, Gábor

 

A múlt heti csúfos vereség nem viselte meg a csapat önbizalmát. Győzelmi szándékkal érkeztünk az aktuális utolsó előtti csapat elleni meccsre. A csípős hideget győzelmi reménnyel próbáltuk feledtetni.

Kemény hajtós meccset láthatott a szép számú szurkolósereg. Az ellenfél egy nem túlzottan technikás, ám rendkívül lelkes-hajtós csapat benyomását keltette. Minden labdáért küzdöttek. Sokszor szerencséjük is volt. A labdák eléjük pattantak. De mivel hibákból születnek a gólok, és mi azt igen sokat elkövettünk ezen a mérkőzésen, így nem lehetett más minthogy, az ellenfél vezetést szerezzen. Előttünk is adódtak lehetőségek, de ezek vagy erőtlenek voltak, vagy a kapus hárította. Sokszor próbálkoztunk lövésekkel, de sajnos leginkább kaput elkerülő labdák születtek ezekből. Előfordult hogy a kapufát is eltaláltuk, de nem mondanám, hogy benne volt a játékunkban a gól. Magunkhoz képest is rendkívül gyengén játszottunk. 3-0 volt már az eredmény amikor egy mindenki által már elveszett labda valahogy mégis eljutott Tomihoz, aki a kapuba jutatta a játékszert. Ezután az ellenfél újabb góllal végleg eldöntötte a találkozó eredményét. 4-1 oda.

Rendkívül gyengén játszottunk, egy nyerhető meccset szalasztottunk el megint. Persze ezen a napon ilyen játékkal nem nyerhettünk.

 

Gól: Tomi

Játszott: Ákos, Barna, Borisz, Faresz, Gábor, Papírkutya, Péter, Tomi

Két héttel ezelőtti ígéretemhez híven most én vállalom magamra a cikkíró hálás szerepét. Nem a megszokott a vidám írás lesz az alábbi, mert kicsit még most is az összecsapás hatása alatt állok... Először is bocsánatot szeretnék kérni Tomi nevében is, hogy lekéstük a kezdő sípszót, de őnagyságának még ennie kellett pár falatot, miután találkoztunk a Kosztolányin. Mentségünkre legyen mondva, hogy utána baromira siettünk. Mikor a pályához értünk, három fős szurkolótábor (Borisz barátnője, H. Gabi törzsszurkoló és Peti sérült csapattag) fogadott minket. El is kelt a szurkolás a jó iramú mérkőzésen, melyen egyenrangú ellenfelei voltunk (most már) listavezető ellenfelünknek. Jól járatták a labdát, de nem fogtak minket annyira szorosan, ezért helyzetbe kerültünk mi is, elég ha csak Farek zúgó, mesteri labdaátvételt követő felső sarkos bombáját vagy a kapufámat említem. Az előbbi lövésnél az ellenfél egyik, ha nem a legjobbja, a kapus volt a végállomás, a kapufánál pedig, ha kicsit beljebb megy a lövés, akkor se lett volna gól, védett volna. A félidő vége felé egy szöglet után az egyik üresen hagyott játékos megszerezte a vezetést a Barátoknak, de ezzel még nem is volt semmi baj. Sokkal nagyobb gondok voltak a második félidőben...  Ott ugyanis néhány perc alatt olyan megalázó gólokat kaptunk súlyos egyéni hibák után, amire nem találok szavakat. De ne menjünk bele abba, hogy ki hibázott a két félpályáról bekapott gól előtt, mert nem érdemes és nagyon jól tudom, hogy én is folyamatosan hibázok idén, képtelen vagyok betalálni az aktuális ellenfélnek, az egyszerű passzokat is elszúrom sokszor. Szóval ne keressünk bűnbakot, de ha valaki hibázik, ismerje el és ne üvöltözzön a csapattársával, mert ilyen esetben még a Barátok játékosai is megjegyzik, hogy valami nincs rendben vele. Magunkat, a Taccsot meg minek lejáratni, nem igaz? Már a korábbi szezonokban is megesett, hogy szégyelltem magam valamelyik társam viselkedése miatt, most ismét ezt éreztem. Arról nem is beszélve, hogy a veszekedés, a másik hibáztatása nincs jó hatással a játékunkra, csak elkedvetlenedünk, idegesek leszünk. Bocsánat, hogy kicsit eltértem a tudósítástól, lehet túl érzékeny vagyok, de sajnos feszültté vált a hangulat a csapaton belül a meccs hevében... Tehát kaptunk gyorsan három gólt, aztán kis szünet után még egyet. Közben próbáltuk megszerezni a szépítő gólt: sikerült ismét elbénáznom egy ordító helyzetet, Barna pedig nem érte el a kapu torkában Gabi túl erősen belőtt labdáját. Itt jegyezte meg Peti, hogy nem lehetett elérni a labdát, mert még a Taccs leggyorsabb tagjának sem sikerült. Ezzel a kijelentéssel kicsit vitatkoznom kell, mert én sem vagyok lassú... Az ellenfél a hatodik gólja után Papírkutya egy harcos labdaszerzést követően, még tökön vagy hasba is rúgták közben, a hálóba bombázott néhány lépésről. Még ebbe a lövésbe is beleért a kapus, mondom, nem semmi volt a srác. Így alakult ki a 6-1-es végeredmény. Azt még hozzá kell tennem a tudósításhoz, hogy ismét 4+1-es felállásba játszottunk, ami sajnos kezd hagyománnyá válni a meccseinken. Így gyakran hátvédből csatárrá avanzsált Tomi, aki néhány lendületes elfutással próbált zavart okozni a Barátoknál. Pozitívumként azt tudom csupán felhozni, hogy most legalább folyamatosan cseréltünk, nem úgy, mint legutóbb. Bízom azért a jobb folytatásban, bár a csapat második félideji teljesítményét látva... OLI

Gól: Papírkutya

Játszottak: Ákos, Borisz, Barna, Farek, Gabi, Papírkutya, Oli, Tomi

Elnézést a kései és rövid beszámolóért. Így alakult most.

Szóval El Nino, ők sem és mi sem álltunk túl jó helyen a tabellán a meccs előtt. De azért mi tűntünk az esélyesebbnek. Hogy egy szép közhelyet használjak magunknak tettük nehézzé a mérkőzést. Az elején félvállról vettük a találkozót, az amúgy nem túl erős ellenféllel szemben. Így hirtelen találtak 2 gólt, amitől nagy mértkékben feljavult a játékuk. Mint tudjuk a lelkesedés csodákra képes. Ám keményen küzdöttünk és ennek meg is lett az eredménye. Egy vitatható szerelés után Tomi szerzett gólt. Tomi újabb gólja már az egyenlítést hozta. Később Gábor bombázott a léc alá biztosítva ezzel a 3-2-es győzelmünket.

 

Gól: Tomi(2), Gábor

 

Érdekességként az ellenfél teljes neve:

Budapesti Gazdasági Főiskola - Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar

Barna beszámolója, igazság szerint már tegnap kitehettem volna, de nem feltételeztem, hogy már 21:37-re(!) elkészül vele:

A múlt héten megszerzett 3 pont után méltán bizakodhatott a népes Taccs-szurkolótábor, hogy kedvenc csapatuk immáron elindul fölfelé a tabellán. Az ellenfél imponáló eredményeinek tudatában azonban nehéz meccsre számíthattunk - és akkor meg enyhén fogalmaztam, hiszen a BGF mindhárom meccsét megnyerte, és ezeken 32 gólt rúgtak. Csak viszonyítás képpen: mi a forduló előtt 4-5-ös gólkülönbséget tudtunk felmutatni. Reményt adhatott azonban, hogy a rivális meccsenként átlagosan 5 gólt kapott .
Hogy van keresnivalónk, az már a meccs elején kiderült. Bár az ellenfél jól passzolgatott, sikerült lezárni a hatosunk előtti területet (amikor mégsem, akkor ők hibáztak vagy Borisz védett), és néhány sikeres passz-szal, illetve megindulással (Tomi) mi is vezsélyeztettünk. Olyannyira, hogy megszereztük a vezetést, némileg váratlanul. Ismét Tomi tört előre, ezúttal időben szabadult is a labdától, amit (ezúttal) sikerült visszatennem, így néhány méterről a kapuba guríthatott. 1-0, ide és hurráhangulat és sorozatos cserék. Kellett a friss erő, sokat kivett játékosainkból a támadáskor sokat mozgó ellenfél semlegesítése. Talán ennek tudható be, hogy fordítottak... Az első góljuknál egy az egyben megverték védőnket, kiváltani pedig már nem maradt idő. Kicsit később pedig egy balról betett labda találta üresen a BGF támadóját, aki nem hibázott. A szünetben tehát 2-1-es vesztésre álltunk. Lehetett volna pedig másként is: több ziccert a kapusba rúgtunk.
A fordulás után is sorban puskáztuk el a helyzeteket elől, ez meg is bosszulta magát. Egy bedobásnál hibázott a védelem, hiszen Olivért hagyták egyedül a hatoson belül, ő pedig nem tudta tartani a beforduló csatárt. 1-3. (Erre érdemes lenne odafigyelni, hiszen a St. Gumirugók elleni első gólnál ugyanígy jártunk el, csak akkor nekem kellett volna a kapunk előtt takarítani, ezt a feledatot azonban nem tudtam ellátni.) Teltek-múltak a percek, a szépítés pedig csak nem jött, helyzet pedig adódott bőven, a BGF már nem mindig ért vissza a támadásból, de a létszámfölényes szituációkat rendre rosszul oldottuk meg. No, azért a mi kapunk előtt is volt zavar rendszeresen. Már éppen kezdtük elveszíteni a hitünket a kispadon, amikor Faresz vette mellre Tomi perdítését, és közelről, villámgyors mozdulattal a kapuba bombázott. 2-3! 2-3, de már csak percek voltak hátra. Ezúttal azonban ennyi is elég volt: a megtáltosodott Faresz elé került a labda, ő pedig nem teketóriázott, kb. 7 méterről leadott lövése megpattant egy védő kezén, és így a kapus mellett a jobb alsó sarokba pattogott... 3-3! Már a középkezdésre sem maradt idő. Győzelemmel felérő döntetlen!

Játszott: mindenki

Gólszerzők: Faresz (2), Tomi

Olyan ellenfél következett akivel még nem találkoztunk a Taccs fennállása során. Így semmi sem zavarhatta a felkészülést. Esélyeket nem latolgattunk. Sok sérültünk és hiányzónk volt. Tomi, Péter, Ákos, Barna, szerencsére Imi és Füli el tudott jönni. Így 2 cserével tudtunk játszani.

A bemelegítésnél Oli nagyon élt, ha nincs a közelben védő szinte mindent tud a labdával :) Egyenlő erők küzdelmét hozta a találkozó, bár mintha mi támadtunk volna többet. Nem sokszor jutottak el a kapunkig, míg mi ordító helyzetekben is tudtunk hibázni. A kihagyhatatlan is kimaradt. Mígnem Stegi húzogatott a 6-oson belül, akit a védők csak szabálytalanul tudtak elválasztani a labdától. Maradjunk annyiban adtak már ilyenért hetest. Például most nekünk. A megítélt büntetőt Borisz vállalta magára. A közönség és a csapat vérnyomását nem kímélve hanyag eleganciával, kihasználva a kapufát értékesítette. 1-0. Tovább folytatódott a küzdelem, mígnem egy pillanatnyi védelmi megingás következtében kiegyenlítettek. 1-1. Sokáig úgy tűnt nem változik az eredmény. Helyzetek itt is ott is. Bár ezen a meccsen hátul elég stabilak voltunk. Kevés alkalom volt, amikor a kapusunknak kellett megállítania a labdát. Egy szögletetet követően Stegi lövése még kijött, majd Imi perdítette egyből vissza a kapu elé, ahol is én (aka Faresz) ólálkodtam, és pazar mozdulattal a tehetetlen kapus mellett a hálóba jutattam a játékszert. 2-1. Ezek után nagyon kitámadott az ellenfél, mi szokásunkhoz híven elfáradtunk. De szerencsére gólt már nem kaptunk.

Ezzel a győzelemmel remélhetőleg megindulunk felefelé, a minket megillető helyre: a tabella közepére :)

Gól: Borisz, Faresz

Kedves Sporttársak! A tavalyi összecsapásról Peti írta a tudósítást, amit azóta többször elolvastam és valamilyen szinten példának tekintek. Remélem, színvonalban sikerül legalább megközelítenem a fenti cikket. Tehát. Kellemes időben, háromfős szurkolótábor előtt került sor a Taccs-Statikus Gumirugók elleni meccsre, arra a meccsre, amelynek a múlt hetihez hasonlóan mi voltunk az esélyesei. Még úgy is, hogy Gabi, Ákos és Tomi hiányzott tőlünk sérülés, tanulmányok és ismeretlen okok miatt. Szóval bizakodva vágtunk neki a mérkőzésnek. Az ellenfél ragaszkodot  a 4+1-es fellálláshoz, ami köztudott, hogy nem fekszik a Taccsnak. Valószínű, hogy a Gumirugók korábban videón elemezték 4+1-es vergődéseinket, hiába, a modern technika... Érdekesség még, hogy Barna új szerepkörben, védekező középpályásként (mint pl. Vieira, Gravesen) szerepelt, hála játékos-edzőnk, Gabi remek pedagógia érzékének. Mögötte Farek és Papírkutya védekezett, Peti előretolt ékként próbált gól szerezni, a kapunkat pedig Borisz őrizte, aki eddig szerintem a legjobb kapusigazolásunk. A padon másik új igazolásunk, Stegi toporgott mellettem. A derbi elején megvoltak a lehetőségeink, de az utolsó passz szokás szerint nem sikerült vagy rosszul vettük át a labdát. Szóval hasonló hibákat vétettünk, mint az eSense elleni meccsen. Aztán jött derült égből a villámcsapás: hirtelen megszerezte az ellenfél a vezetést egy szép fejessel. Ettől beindult a henger, újabb RUgól (bocsánat ezért a kis szösszenetért...). És az egészben az a legszebb, hogy a védekezésünkkel nem voltak komolyabb problémák, Farek rutinból hozta ezt a posztot is, Borisz fogta, amit lehetett. Csak hát azok a fránya támadások, bosszantó hibák a Statikusok kapuja előtt... A második félidőben folytatódott a küzdelem az egyébként hajtós, izgalmas meccsen. Felcsillant a remény az egyenlítésre, mikor Barna góljával szépítettünk a félidő közepén. Remekbe szabott gól volt, védekező középpályásunk egy kiugratás után egy pimasz csellel elküldve a védő gyufáért a helyére, a bal felső sarokba vágta a labdát. Fel is hördült a közönség, már csak egy gól kellett a pontszerzéshez! Ez sajnos végül nem sikerült, ugyanis a lehetőségeinket kihagytuk, többször passzoltunk olyan helyzetben, mikor lőni kellett volna inkább. Kis szerencsével nyerhettünk is volna akár, de nem. Így hát maradt a meglepetés: Taccs-Statikus Gumirugók 1-2. Mit is beszélek, nem is olyan nagy meglepetés ez ma már. De hátha majd a hiányzók visszatértével stabilabbá válunk hátul, bár inkább elöl vannak gondok. Legközelebb javítanunk kell, mást nem tehetünk, jó lenne a középmezőnyben végezni. Igaz, jövő kedden már komolyabb ellenfél vár ránk, az előzetesen kikiáltott két leggyengébb csapattal már játszottunk. De ha ők nyertek ellenünk, mi lesz a jövő héten? A győzelemhez szükségünk lesz a legendás Taccs-szívre, hátha nagyot dobban a Budapesti Bányász ellen. Visszatérve a keddi eseményekhez, szerencsére nem tört le a társaság a vereséget követően. Az öltözőből előbújás után néhányan leöblítették a torkukat egy-egy üveg finom árpaserrel, míg én a Gabikkal hazafelé ballagtam gondolataimba merülve. OLI

Játszott: Barna, Borisz, Faresz, Papírkutya, Péter, Oli, Stegi

Gól: Barna

Baljós előjelekkel készültünk erre a meccsre, mivel Péter és én is sérültet jelentettünk. Az ellenfelet nem akarom megsérteni, de szerencsénk volt, az egyik legacéltalanabb gárdával indíthattuk a szezont. Ezen a meccsen mutatkozott be új kapusunk, Borisz, és ennek köszönhetően Faresz visszakerülhetett másik posztjára, a csatársorba.

A meccset 5+1-es felállásban játszottuk, ami kedvező nekünk. A kezdőcsapat Borisz - Ákos, Tomi - Papírkutya - Barna, Faresz volt, Oli csereként kezdett. A játék jól ment eleinte, a földön járattuk a labdát, folyamatosan nyomás alatt tartva az ellenfél kapuját. A vezetést is hamar megszereztük Faresz révén, egy félresikerült passz után szerencsésen visszapattant labdát vágott laposan a jobb hosszúba. Ekkor a partvonalról nézve elég jól álltunk, de az idő múlásával egyre inkább érezhető volt a következő gólunk hiánya. Többször rossz megoldást választottunk, kevés volt a kaput eltaláló életrevaló lövés. Papírkutya egyszer eltalálta a kapufát, de sajnos a labda kifele pattant. 1-0-volt a félidő. A második játékrész már nem indult olyan jól, mint az első, egyre kevésbé voltak jellemzőek a lapos passzok, inkább felívelgetéssel próbálkoztunk, de ez a taktika nem szerencsés az Oli-Barna csatársornál. Az ívelgetést valószínűleg azért erőltettük, mert elfáradtunk, kevés volt az 1 csere, nem volt elmozgás a védőktől. Ennek ellenére még lőttünk vagy 3 kapufát, több helyzetet kihagytunk, volt amikor öten mentünk kettő ellen, de nem lett belőle még kapuralövés sem. Az ellenfél kiegyenlített egy kontrából, sajnos nem volt elég védő hátul, mert fentragadtak. Ekkor még jobban kitámadtunk, hogy visszaszerezzük a vezetést, nem is maradt el a büntetés, újabb kontra után megfordult az állás. Erre a gólra konkrétan emlékszem, egy felívelésre 3! ember futott, ami végulis a kapus simán leszedett, és egyből előrevágta, ahol 3 játékosuk lendült támadásba. A csatár rálőtte, Borisz bravúrral védett, de a kipattanóból ismételtek, itt már nem volt esélye a védésre . Végjátékban volt egy kiállítás is, Tomi vitte volna el a labdát egy ellenfél mellett, aki kinyújtott kézzel lökte, de a bíró nem fújt semmit. Tomi beszólt a bírónak, majd az ellenfélnek, kiállítás lett a vége. A játékvezetőről jobb ha nem írok semmit, hátha olvassa.

Nem játszottunk egyáltalán jól, kivéve az első félidő elejét. Ha szerencsénk lett volna, akkor döntetlenre hozzuk. Sokszor elmondtuk/megbeszéltük, hogy többet kell lőni, és nem kell ívelgetni céltalanul, persze ehhez az is kell, hogy ne csak álljunk a pályán.

Jövő héten a Statikus Gumirugók következnek akik ellen sokkal többet kell mutatni, hogy ne legyen csúfos vereség a vége. Elnézést ha kicsit könyörtelen voltam, de kívülről sokkal jobban látszanak a hiányosságok.

Gól: Faresz

 

Íme a beszámoló Barnától:

Gólszerzők: Peti (4), Gábor

Kicsit megkésve, de itt a foghíjas csapatkép a tavaszi szezonból:

A képen: Barna, Péter, Gábor, Oli, Zoli, Ákos, Faresz
Nincs a képen: Balázs, Ricsi, Tomi


A végeredmény:

	B/2. Liga	M	GY	D	V	L-K	GK	P
1.	Erő Bá Tsz SE	10	9	0	1	41-12	29	27
2.	SS Zsírfeka	10	7	1	2	37-21	16	22
3.	El Nino	10	7	0	3	32-17	15	21
4.	Cselezi FC	10	7	0	3	33-22	11	21
5.	Országúti Barátok	10	6	2	2	50-23	27	20
6.	Taccs	10	4	3	4	25-29	-4	15
7.	GEK	10	3	0	7	21-33	-12	9
8.	eSense	10	2	2	6	22-39	-17	8
9.	Bangladesi Tapírok	10	2	2	6	26-45	-19	8
10.	Auropoda	10	2	0	8	19-41	-22	6
11.	Mamutok	10	1	0	9	13-37	-24	3

Már-már szokásosnak mondható eredmény, a 11 csapatból pont a középső, 6. helyet csíptük meg. Ebben a szezonban a sok döntetlent okolhatjuk amiért nem kerültünk előrébb.
Volt egy nagy eredményünk is, mi arattuk az egyetlen győzelmet az első helyen feljutó Erő Bá ellen.

Góllövőlista:

Tomi	7
Gábor	5
Oli	3
Péter	3
Barna	2
Ákos	1
Balázs	1
Faresz	1
Zoli	1

Szomorú, hogy egy védő végzett az élen.

Mindenkinek jó vizsgázást/diplomázást/munkát/pihenést és eredményes felkészülést az őszi szezonra!

Az ellenfél hozzánk hasonlóan masszív középcsapat kategóriába tartozott véleményem szerint, szoros mérkőzésre számítottam. Szerencsére a találkozó végeredményétől már nem függöt sem a bajnoki cím, sem a kiesés elkerülése, legfeljebb az Intertoto kupa indulás.
Sajnos nékülöznünk kellett Tomit, sérülés miatt, valamint köszönom Ákosnak, hogy a másnapi zh réme ellenére játékra jelentkezett. A dolgozat vegülis elmaradt bombariadó miatt, így lelkiismeretfurdalásom sem lehet az esetleges elrontott zh miatt.
A találkozót a jól bevált 5+1-es felállásunkban kezdtük, kívételesen az ellenfél kérésére, egy cserével. Az első félidőben viszonylag kiegyenlített játék folyt, de sajnos a félidő vége fele az ellenfél magához ragadta a vezetést. Ákos igyekezett meggátolni a kapura törő játékost, de sajnos a csatár erősebb volt, és földbe döngölte védőnket. Ezután, talán kijelenthető, bár lehet kívűlről másként látszott, hogy erőteljesebben kezdtünk támadni, de sajnos kimaradtak a helyzeteink.
A második felidőből nem tudok semmit pozitívat felhozni, volt néhány halovány helyzetünk, amiket ugyancsak elpuskáztunk. Az ellenfél tetemes előnyre tett szert 3 rosszul sikerült labdakidobásból/felhozatalból. Ha jól emlékszem a 3 gól történetére: először Faresz-Péter irányába-ellenfél-Gól, majd Faresz-Ákos-ellenfél-Gól, végül Faresz-Gábor felé-ellenfél-Gól volt a labda útja. Ezek a gólok egyértelműen a fáradtságra, valamint a koncentráció hiányára vezethetők vissza. Ezek után a maradék harci szellem is elpárolgott, nem túl meggyőzően játszottunk, sőt helyenkén szánalomra méltóan. Az ellenfél rúgott még egy gólt, így lett 5 a vége.
Hogy írjak valami jót is, a meccs után elkészült a csapatkép(majd felteszem). A meccsről videofelvételek is készültek, melyek segítségével majd kielemezhetjük a hibáinkat. Egyet  már volt szerencsém megtekinteni, amint éppen Oli harcol ellentmondást nem tűrően a labdáért. Jól látható, hogy miben kell fejlődni.

Játszott: Ákos, Barna, Faresz, Oli, Péter, Zoli, Gábor
Gól: -

Hello.

Holnap nem 19.45-kor jatszunk, hanem 20.30-tol.
Oli a pumpat legyszives hozd el.

Gabor

De ha az első időpontra érkezünk meglehet Ákos régi vágya a kellő idejű bemelegítés. :)

Kedves Oldallátogatók, kedves Csapattársak!
Egy ideje megfigyelés alatt tartjuk látogatóink szokásait, hogy egyre színvonalasabb és az igényeknek megfelelő legyen a blog. Most szeretnék veletek megosztani néhány statisztikát.
Elsőnek egy kis általános látogatottsági adat:





















Ebből látszik, hogy meccsek idején előtt/után megnő a látogatottság, a köztes időszakokban visszaesik.
Következő statisztika terültei megoszlásokról mutat képet: Egy országok szerinti bontás, majd egy Magyarország térkép:









































És akkor lássuk városokra lebontva (az első 10 város):














A legolvasottabb cikkek itt találhatóak:


















Végül pedig egy olyat, ahol azt láthatjuk milyen kulcsszavakkal találtak az oldalakra a kedves látogatók. (Sajnos a ő,ű betűkkel meggyűlt a baja a rendszernek)















Jó szórakozást, és köszönöm a figyelmet :)

Sztártudósítóink, Faresz és Oli nem kapkodtak a lehetőségért, ezért rám hárul a feladat, hogy eme mérkőzésről beszámoljak.
Az ellenfelet ismertük az előző idényből, akkor 2-0-ra is vezettek ellenünk, mi egálra hoztuk nagy küzdelemben, de a végén hozzájuk pártolt a szerencse. Bővebben itt. Ebből a meccsből kiindulva kiegyenlítettebb játékra számítottam, bár az ellenfél Cselezi FC felett aratott győzelme nem sok jót igért.
A meccs előtt egy rövid átmozgató edzést tartottunk, aminek hosszát a jövőben Ákos javaslatára növelni fogjuk. Mert szerinte nyerhettünk volna, ha rendesen bemelegítünk...
A meccset mi kezdtük, miután kialdkudtam az 5+1 es felállást, de a labdát nem tudtuk megtartani, a támadó térfélen nem jöttek össze a passzok. A játék a mi kapunk előtt zajlott, és bár kevesebb helyzet alakult ki, mint az előző mérkőzésen, most nem volt benne a levegőben a meglepetés. A vezető gólt mégis csak az első félidő vége fele tudták  megszerezni. A mi támadójátékunkról annyit, hogy felívelgetésekkel próbálkoztunk inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A második félidő elejét egész jól megnyomtuk, ekkor már néha sikerültek a passzok. Néhány lövéssel próblkoztunk is, amik vagy elkerülték a kaput, vagy a nem kis méretű kapusban akadtak el. Nem sokkal ezután az ellenfél egy bedobás-fejes kombinációval megduplázta előnyét, amit sajnos közelről végignéznem, lehet kicsit előbb kellett volna reagálnom.
Ekkor ismét megpróbáltuk a lehetetlent, gólra törően játszottunk, de ez együtt járt a védelem fellazulásával. Volt egy említésre méltó szabadrúgásunk, amit nagyon ravaszul hajtottunk végre, Tomi ismét nem ellőtte, hanem Pétert próbálta indítani, de sajnos most nem született gól. A harmadik gól a mérkőzés végén megpecsételte a sorsunkat, Oli tőle szokatlan módon nem volt elég agresszív, és az ember lefordulva róla a hálónkba helyezett.
Az ellenfél győzelme nyugodtan kijelenthetjük, hogy megérdemelt volt, a játék szinte minden elemében felülmúltak minket. A helyzetkihasználásunkon mindenképpen javítani kell, mert gól nélkül nem lehet mérkőzést nyerni, még akkor sem, ha olyan jól védekezünk, mint az előző meccsünkön.
Most két hét szünet következik, és kezdődik a négy meccsből álló hajrá, amikor a tabella alapján könnyebb ellenfelekkel kerülünk majd szembe.

Játszott: Ákos, Barna, Gábor, Faresz, Oli, Péter, Tomi, Zoli
Gól: -

A hirtelen felindulásból Vendég Balázs emlékcsapatnak elnevezett csapatunk legyőzte a jó erőkből álló ezidáig veretlen Erő Bá Tsz SE-t. Részletek hamarosan.

És akkor a cikk:
Nehéz szavakat találni egy ilyen nagyszerű mérkőzés után. Ellenfelünk mérlege kiváló volt a mérkőzés előtt. 3 mérkőzés 3 győzelem, 12-2-es gólkülönbség. Nálunk sok sérült. Csak hogy pár "indokot" említsek: térdműtét, metszően hideg levegő okozta fájadalom toroktájékon. Így éppen annyian voltunk, hogy ki tudjunk állni 5+1-ben. A mérkőzés úgy kezdődött ahogy az várható volt, az Erő bá próbálta meg irányítani a játékot, többnyire sikerrel. Kezdetben távoli lövésekkel próbálkoztak amik jó része a kapu mellé/fölé szállt. Ami pedig kapu fele, azt vagy a kapufa vagy én védtem. Ezután rendeződött a védelmünk, és egyre kevésbe tudtak lövésig is eljutni, amikor próbálkoztak is legtöbbször blokkoltuk a lövéseket.
A mérkőzés egészét tekintve főként a védekezésre koncentráltunk, ám akadt jó pár helyzet előttünk is. Barna, Péter, Gábor Olivér is több ízben került helyzetbe. Gyors ellentámadásokkal próbáltuk megzavarni az egyre idegesebb ellenfelet. Könnyű mérkőzésre számítottak, de nem adtuk meg nekik ezt az örömöt. Eközben már egy harmadik csapat játékosai (valószínűleg a Cselezi) szurkolásával a Taccsot bíztatta egyetlen kilátogató szurkolónk, Sanyi mellett.
A második félidőre mintha picit elfáradtunk volna, egyre inkább a kapunk előtt történtek az események, sok helyzetet kihagyott az ellenfél, ám valahogy igazán veszélyes támadásuk nem volt, meddő mezőnyfölényben játszottak, míg mi néhányszor azért megpróbáltuk őket megbolondítani elől. Mígnem eljött a nem várt pillanat, és egy bepassz után egyik csatáruk értékesített egy helyzetet. 0-1. A laikus ekkor azt hihette, hogy a Taccs nem bírja meg ezt, és összeroppan. De nem így történt. Egy szabadrúgást Tomi váltott gólra egy életerős lövéssel, ami kissé ugyan megpattant egy védőn, de a lényeg, hogy a kapu jobb oldalába vágódott. 1-1 perceken belül. A meglepetés szinte kézzel tapintható volt a pályán. Az ellenfél játékosai szinte már beletörődtek a döntetlenbe, amikor Barna indult meg elől, és egy védő csak kézzel tudta feltartóztatni. Újabb szabadrúgás. De micsoda szabadrúgás. Mindenki lövésre számított, vagy hogy Tomi Barnának adja. Ám Gábor bemozgott, üresen kapta a labdát és belsővel minden védőt megelőzve és meglepve pazar gólt szerzett. 2-1. Örömmámor. Ekkor már csak 3,5 perc volt hátra, semmi másra nem koncentráltunk csak vagdostuk el a labdát amerre lehetett. Amikor megszólalt a meccs végét jelző síp. Azt az eufóriát nem lehet szavakba önteni. Kétségtelenül a forduló mérkőzése, a forduló bomba meglepetése.
Bebizonyította a Taccs, bárki ellen lehet sansza, ha az ellenfél kihagyja az összes helyzetét :)
Mindenki beleadott mindent, senkire nem lehet panasz. Főleg védekezésben nyújtott átlag felettit a csapat. Csak így tovább az úton! Elindult egy pozitív folyamat.
Szép volt fiúk! Szép volt fiúk!
Csak aaaaaaa Taaaaccccccs!!!

Játszott: Barna,Faresz,Gábor,Oli,Péter,Tomi
Jók: Barna,Faresz,Gábor,Oli,Péter,Tomi
Gól: Tomi, Gábor

...de nem tudta megismételni évekkel ezelőtti bemutatkozásomat a Taccsban, amikoris az utolsó két fordulóban kaptam pár percet a bizonyításra és kétszer is megzörgettem az aktuális ellenfél hálóját. Emlékeztek még arra a felejthetetlen cigánykerékre, srácok? De kanyarodjunk vissza szobatársamhoz, Zolihoz és a Mamutok elleni mérkőzéshez, bár jó érzés nosztalgiázni.
Most, hogy a győztes meccs következménye a nyilatkozatstop megszüntetése, kicsit bő lére fogom engedni a tudósítást. Remélem, többször nem lesz ilyesmi, hogy a csapat tagjai és szurkolói nem írhatják le gondolataikat a Taccs fórumán. Nem volt ez így jó senkinek, de ezt már többször említettem. Ezért most következzék egy szép, hosszú cikk mindannyiunk örömére és (le)épülésére!
Annyian hiányoztunk a csapatból különböző okok miatt, hogy nem tudtunk volna kiállni a Mamutok ellen teljes létszámban, ezért volt szükségünk Zoli játékára, aki nyomdokaimba lépve egyszerű szurkolóból vált a Taccs tagjává. A hiányzók listája terjedelmes, de tanulságosak az indokok, egy-két dolgon talán lehetne változtatni. Balázs nem bírta elviselni a csapaton belül uralkodó győzelmi kényszert, ezért úgy döntött, egy időre szögre akasztja a csukát (visszavárjuk!), Tomi azt hitte, már szünetel a bajnokság (az ilyenfajta tévhitek kiküszöbölése végett kell elolvasni minden nap az ímélt és ellátogatni a Taccs honlapjára...), Ricsi műtét után lábadozik (mielőbbi felépülést kívánunk neki!), jómagam egészségügyi okok miatt csak nézni tudtam a társaim küzdelmét, András szurkolónk pedig személyes okokra hivatkozva maradt távol a Beac-pályától (nyilatkozatstop meg miegymás, ugye...). Az viszont örömteli volt, hogy kilátogatott a meccsre régi-új szurkolónk, Judit is H. Gabi társaságában, így hárman buzdítottuk a csapatot.
A mérkőzés első percei után már látszódott az ellenfél egy-két játékosának megoldásán, hogy verhető ellenféllel van dolgunk. Ez a megállapítás akkor vált igazán helytállóvá, amikor Barna egy hosszú indítást megszelídítve ballal a kapufára rúgta a labdát, ami onnan a kapuba pattant. (Cikkem főszereplője, Zoltán is ott ólálkodott a kapu torkában, de nem volt szükség a beavatkozására.) Pár perc múlva ismét Barna gondolt egy merészet és távolról kilőtte a kapu jobb alsó sarkát. Helyezett lövés volt, ismét a kapufa sietett segítségünkre. Remélem, most már megtalálta a tesóm a góllövő cipőjét! Itt jegyzem meg, hogy a csapat jó lövőtechnikájú játékosai nyugodtan próbálkozzanak messziről a továbbiakban is, mert lövésből lesz a gól, de ha nem, akkor is jó a szöglet. Még izgulhattunk egy kicsit a félidő lefújása előtt, mert az ellenfél kihagyott egy nagyon nagy helyzetet. Nem rajtunk múlott...
A második félidő izgalmasabb perceket hozott, mint az első. A szurkolótábor tűkön ült az utolsó néhány percben, amikor már arra rúgtuk a labdát, amerre álltunk. De hogyan is vált ennyire feszültté a meccs? Várjatok, leírom. Már a félidő elején kijött a fáradtság Ákoson, aki hátul eladta a labdát és csak a szerencse meg a csatár ügyetlensége mentett meg minket a bekapott góltól. Aztán Áki kijavította a hibáját, mikor Barna bedobásába Gabi nem fejelt bele, ő viszont bebelsőzte a labdát. Egyébként már előtte is volt egy gyönyörű kényszerítőzés a Mamut-kapu előtt, de az még sajnos kimaradt. Aztán talált egy gólt az ellenfél, miután Gabi lyukat rúgott. Van ez így, bevallom, velem is megesett már... H. Gabit leintettem ezután, mert azt mondta, hogy jó nekünk a 3-1 is. Sajnos igazam lett, mert egy védelmi hiba után Farek ismét a hálónkból kaparhatta ki a labdát. Ez kábé a félidő felénél volt, a gól után eléggé beszorultunk, csak a védekezésre összpontosítottunk. Ákos, a védelem bástyája mellé hátrazárkózott Peti, Gabi és Barna is, Zoli pedig a center pozíciót feladva félpályáig visszajött. Szükség is volt hátul az erősítésre, mert meleg perceket okozott az ellenfél. Végül a bíró lefújta a meccset és elkönyvelhettük szezonbeli első győzelmünket. Éljen!
Kiszenvedett győzelem volt, ezt be kell látni, de csere nélkül dicséretes. Pozitívum, hogy a támadásoknál láthattunk szép megoldásokat és az elöl levők is segítettek a védekezésnél. Ezen az úton kell tovább haladnunk és még szép sikerekben lehet részünk. Talán még a bronz is meglehet. Úgy hallottam, hogy csapatkapitányunk, Gabi szerződést ajánlott Zolinak. Én a helyében élnék vele, hiszen anno én is így váltam a Taccs-család pótolhatatlan, megbecsült és szeretett tagjává. Bocsánat, ha a végére megint nem bírtam ki, hogy ne fűzzem bele magamat is a tudósításba, de tudjátok, hogy van ez. OLI

Gólok: Barna(2), Ákos
Játszottak: Ákos, Barna, Faresz, Péter, Zoli, Gábor

Nyilatkozatstop az első nyert meccsig.
Így látta az ellenfél.


Gólok: Balázs, Tomi(2), Gábor
Játszott: mindenki

"Szia Gabi! Sajna nem tudom megírni a tudósítást holnap este előtt. Akkor is csak akkor, ha visszaértem a munkából. De ha éjfélig föntmaradsz, akkor beillesztheted a cikket a honlapunkra :) Sietek vele, addig tegyél ki valami ilyesmit, hogy Hamarosan! vagy Oli rajta van az ügyön stb. Köszi. OLI"

Elkészült a nagy mű, íme:

Megkezdődik a 2008 évi tavaszi Universitas ELTE Lágymányosi focibajnokság. Sok mérkőzés vár ránk, 11 csapat van a B/2-es csoportban, ez 10 élet-halál harcot jelentő mérkőzés.
Ellenfeleink a következők:

2008.02.26.	21:15	BEAC	Taccs	-	Országúti  barátok
2008.03.04.	21:15	BEAC	Taccs	-	Cselezi FC
2008.03.11.	20:30	BEAC	Taccs	-	Bangladesi Tapírok
2008.03.18.	21:15	BEAC	Taccs	-	Mamutok
2008.04.01.	19:45	BEAC	Taccs	-	Erő Bá Tsz SE
2008.04.08.	19:45	BEAC	Taccs	-	SS Zsírfeka
2008.04.22.	19:45	BEAC	Taccs	-	GEK
2008.04.29.	21:15	BEAC	Tacs	-	eSense
2008.05.06.	19:45	BEAC	Taccs	-	Auropoda
2008.05.13.	21:15	BEAC	Taccs	-	El Nino

Vannak csapatok akikkel már többször megmérkőztünk, és vannak még számunkra ismeretlenek.
Minden meccsen csak a győzelem lehet a cél. Hajrá Taccs!