Helyszíni tudósítónk jelenti:

Idei második ellenfelünk a Cselezi FC volt, akik tavaly a B-ligából (valójában az A ligából, a szerk.) estek ki, tehát nem számíthattunk könnyű összecsapásra. Csapatunk elszántságát jelezte, hogy Ákos már egy órával a meccs kezdete előtt a pályán volt, aminek, hogy őszinte legyek, semmi értelmét nem látom még most sem. Szerintem a derbi előtt futhatott még pár kört az atlétika pályán, hogy bemelegedjen...

Ákos jelenléte és Farek visszatérése a kapuba azt eredményezte, hogy két cserével állhattunk ki, ugyanis Ricsi sérülés miatt hiányzott. A cserepadon Barna mondta nekem, hogy az ellenfél egyik hátvédjével, akit mostantól egyszerűen csak Bunkó Parasztnak fogok nevezni, már meggyűlt a baja a tavalyi BTK-s bajnokságban. A srác többször kigúnyolta és megfenyegette, hogy eltöri a lábát. Sajnos Bunkónak nem változott meg a habitusa... De erről majd később.

A meccs jól is kezdődhetett volna számunkra, ha Peti belövi Gabi remek kiugratását. De sajnos nem rúgta be, az ellenfél viszont kétszer is betalált kapunk hosszú sarkába. 2-0. A Cselezi játékosai jól cseleztek, lőttek, gyorsabbak voltak, mint mi, kapusuk pedig határozottan mozdult ki a labdákra. Ezt magam is tapasztalhattam, mert többször sikerült telibe találnom a gyerek lábát, miután forintos labdákat kaptam Gabitól, Barnától és Tomitól is. A második félidőben eldőlt a három pont sorsa, ugyanis egy hátul elvesztett lasztit hanyag mozdulattal gurított az egyik csatár a kapunkba. 3-0. A negyedik gól pedig az első kettő másolata volt: a szélről nagy erejű, pontos lövés a hosszú sarokba. 4-0.

Ezután történt meg az az eset, amire még nem volt példa a Taccs történetében, pedig már Süti ellen is többször játszottunk... Egy bedobás körül alakult ki kisebb nézeteltérés Ákos és Bunkó Paraszt (aki már a meccs hevében is sokszor rászolgált megnyerő becenevére) között, pedig egyértelmű volt a szitu: miénk a labda. Bunkó néhány szó után lefejelte Ákost, akinek felszakadt a szemöldöke és mint vérző játékos, nem is maradhatott tovább a pályán, Balázzsal besétált az öltözőbe. Ezután Gabi csapatkapitányként lépett föl és számonkérte B-től, hogy mégis mit képzel magáról. Végül Petinek kellett szétválasztania a küzdő feleket, meg is lepődtem a higgadtságán. A bíró végül nagy nehezen kiállította 2 percre Bunkót, aki még utána is pofázott. Én szívem szerint eltiltottam volna pár meccsre, mert ilyen sportszerűtlenséget nem tapasztaltam résztvevőként focimeccsen. Még most is dühvel tölt el, ha visszagondolok az incidensre. Ákos barátomnak az egész Taccs nevében kívánok mielőbbi gyógyulást! Sajnos ez volt a meccs legemlékezetesebb jelenete.

Simán kikaptunk és csak pár helyzetet sikerült kidolgoznunk egy erős ellenfél ellen és azok is kimaradtak. Ebben ludas vagyok én is, legközelebb nem szabad ilyen pazarló módon bánni a helyzeteinkkel. Az egyetlen pozitívum, hogy még mindig a Petivel közösen vezetem a góllövőlistát. Persze ezt csak egy rossz vicc volt, jó lenne, ha még néhányan ott lennének a góllövőink között.

Átöltözés után a közeli kocsmában csapatösszetartó tréninget tartottunk és még volt szerencsénk látni a Milan-Arsenal BL-nyolcaddöntő góljait is. Ott Adebayor belőtte a ziccert. OLI