Csak röviden fogok beszámolni erről a meccsről, mert egyrészt nem érdemes rá sok szót pazarolni, másrészt nem is emlékszem már pontosan.

Sokan hiányoztak betegség, és egyéb okokból. Így 2 segédemberrel kibővülve vártuk a bajnokverés után a tabella utolsó helyét elfoglaló ellenfelet. A mérkőzés jól indult korán megszereztük a vezetést. Nullszögből sikerült a kapuba jutattni a labdát. 1-0 ide. Majd feltámadt az ellenfél. Sorra vezették támadásaikat. Igazából picit érthetetlen is volt, hogy lehetettek teljesen utolsók, mert nem voltak rosszak egyáltalán. Sajnos én sem fogtam ki túl jó napot, nem állítom, hogy potyagólokat kaptunk, de védhetőeket, elkerülhetőeket. 2-1 volt az ellenfélnek, amikor Papírkutya indította Zsoltit, aki higgadtan a kapus mellett elpöccintette a játékszert, ami a kapufát érintve jutott túl a gólvonalon. 2-2. Az ellenfél újra magához ragdta a vezetést, amire egy remek helyzetfelismerés volt a válasz, az ellenfél kapusa a hatosuknál ütötte ki a labdát, Péter állítgatás nélkül egyből visszagurította az üres kapuba a labdát, mintegy 15 méterről. 3-3. Ezután viszont a fáradtság eluralkodott rajtunk és sikerült még 2 gólt kapnunk, amitől már a kedvünk is alábbhagyott. És így ez maradt az eredmény.

Játszottak: Papír, Zsolti, Péter, Faresz, ...

Gól: ..., Zsolti, Péter

Gólpassz: Papír

Ez volt a szezon utolsó mérkőzése, kikaptunk ugyan az utolsótól. De ez a helyezésünkön már nem változtatott. Ha győztünk volna, akkor sem jutottunk volna előrébb, a vereségünkkel sem kerültünk hátrébb.