Barna tudósítása:

A Taccs történetének egyik legfontosabb meccséről írhatok tudósítást, hiszen a csapatot a kiesés réme fenyegette a forduló előtt, sőt még most sem múlt el a veszély: amíg nem tudjuk meg a szintén 7 pontos vetélytársak eredményeit, addig nem örülhetünk.
A (remélhetőleg) sorsdöntő mérkőzésen Tomi és Olivér nem álltak csatasorban (szurkolni szurkoltak), a 4+1-es felállásnak köszönhetően így két cserénk volt. A mérkőzés jól kezdődött számunkra, kiegyenlített küzdelem zajlott a pályán, amikor az ellenfél egy kissé elkapatta magát, és négy mezőnyjátékossal kísérelték meg a gólszerzést. Ez nem sikerült, Borisz pedig egy gyors kigurítással engem hozott játékba a félpálya bal oldalánál, én pedig némi labdavezetés után a kimozduló kapus mellett a hosszú sarokba passzoltam (Barna, 1-0). Nem sokkal később ismét a csapat egyik rákfenéje következett, ugyanis szögletet rúgott az ellenfél. Be is kaptuk az első gólt, majd nem sokkal később már az vezettek is. A csapat egyetlen súlyos hibáját ekkor követte el Papírkutya és Borisz, akik egymásra vártak egy pattogó labdánál, amire így végül a FöldturkÁszok csatára csapott le, és az üres kapuba passzolt (1-2). Ekkor, bevallom, kissé megijedtem a cserepadon, de szerencsére gyorsan egyenlítettünk. Éppen én tettem át a labdát a jobb oldalon felfutó Papírnak (erre a megoldásra a népes Taccs-tábor is felhívta a figyelmet), aki remekül centerezett, Peti pedig közelről a kapuba gyötörte a labdát. 2-2 a félidőben.
A második játékrész elején ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést. Borisz kidobását az egyik védő csúnyán elvétette, így a labda felém pattant, én meg gondoltam, hogy félfordulatból kapura bikázom, de rosszul (konkrétan: alig) találtam el, de így is gól lett, mert a kapus jobb képességűnek ítélt meg, olyannak, aki tényleg fordulásból rábombázza, ezért inkább háttal ugrott felém. A labda szép lassan pattogot be mellette a kapu közepébe... Barna, 3-2. Még vagy negyed óra volt hátra, hősiesen védekeztünk és veszélyes kontrákat vezettünk, Gabi kidagadó erekkel ordította nekem a cserepadra, hogy Menj már fel, b..., aztán bíztatás képpen egy nyomdafestéket nem tűrő bíztatásban részesített, folyamatosan cseréltünk, mert sokat kivett belőlünk a futkosás.
Végül sikerült megtartani soványka előnyünket. Ezen a meccsen mindenkit csak dicséret illet, ha így játszottunk volna az egész szezonban, akkor most nem kellene izgulnunk a többi mérkőzés kedvező végkimeneteléért. Most azonban egyelőre ezt kell tennünk.

Játszott: Ákos, Borisz, Faresz, Gábor, Papírkutya, Peti, Barna

Gólszerzők: Barna (2), Peti