Sérülés tizedelte csapatunk időben megjelent a mérkőzés helyszínén ahol a szokásos labdás bemelegítéssel vette kezdetét tavaszi menetelésünk. Sokakon látszódott igazi labdaéhség. Két ember nem tudott hadrendbe állni. Faresz (jómagam) hosszú lázas, térdfájós betegség utáni pihenési-felépülési szakaszban, Ákos pedig betegágyat nyomta. Ennek ellenére optimistán várta mindenki a számunkra eddig ismeretlen csapattal való mérkőzést.
A kapuban Tomi vállalta magára a háló őrzését. Kissé álmosan kezdtük a találkozót. Talán a késői kezdés, talán a vártnál kissé hűvösebb idő, talán a sérültek miatt, de tény, hogy sok labdát elszórtunk. Nehezen tudtuk megtartani a labdát. Az ellenfél ebben a periódusban összeszedettebben játszott, ennek ellenére igazi helyzetet nem tudtak kidolgozni, míg mi néhány lökettel azért megkínáltuk az ellenfél hálóőrét. Ez egészen odáig fajult, hogy Oli ordító helyzetben túlságosan is a rövidre helyezett el egy lövést, amit így a kapufa mentett meg a kapuba jutástól. Ahogy az lenni szokott, íratlan futballszabály, a kihagyott helyzetek megbosszulták önmagukat.Az ellenfél egy legurított szögletet egy távoli lövéssel váltott gólra. Ez picit megzavarta a fiúkat, ami ahhoz vezetett hogy egy újabb szöglet után (nem emelnék ki senkit), de egyéni hiba után megszerezték második góljukat is. Érdekes lehet megjegyezni, hogy 1-0-nál és 3 perccel a félidő előtt, viccből azt tippeltük, hogy izgalmas 2-2 lesz félidőben. Majdnem bejött, de ne szaladjunk előre. Ugyanis mi jutottunk szöglethez, amit kispályán ritkán látható finom mozdulattal perdített Péter a felső sarokba, meglepetést és egyúttal elismerő tekinteteket kiváltva ezzel a hanyag eleganciával végrehajtott mozdulattal mind az ellenfelekből és saját csapattársaiból egyaránt. 2-1-gyel fordultunk.
A második félidőben magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, és mindinkább veszélyeztettük az ellenfél kapuját mígnem egy kontratámadás során Balázs remekül ugratta ki Olit, akit annyira meglepett a pontos labda, hogy el is helyezte a kapus mellett a hálóban. 2-2. De nem álltunk le, éreztük, hogy meglehet a mérkőzés. Egy szöglet után Gábor kihagyta a kihagyhatatlant, egyedül maradt a beívelés után, és csak be kellett volna bólintani a labdát, ám sajnos a kapu mellé szállt a játékszer. Az utolsó percben is Gábor hagyott ki még egy nagy helyzetet, így maradt a döntetlen.
Megnyerhettük volna a mérkőzést, de így sem lehetünk elégedetlenek. Megszereztük első pontunkat, ami remélhetőleg folyamatosan nőni fog. Kicsit szezon eleji formában játszottunk, ám helyzeteink így is megvoltak. De támadásaink és védekezésünk nem voltak éppen gördülékenyek. Legközelebb jobbak leszünk, és eredményesek is.
A csapat tagjai: Balázs,Péter,Gábor,Tomi,Oli,Barna,Ricsi