A tudosítás Papírkutya billenytyűzetéből:

Mivel kezdő tudósító vagyok ezért összeollózom a heti tudósítást a régiekből:" A múlt heti csúfos vereség nem viselte meg a csapat önbizalmát. Győzelmi szándékkal érkeztünk az aktuális csapat elleni meccsre. A csípos hideget győzelmi reménnyel próbáltuk feledtetni".  Ezt a reményünket csak táplálta az ellenfél játékosainak látványa akik mind a hatan fehér labdarúgó szerelésben feszítettek (kapust leszámítva fehér sportszárral meg rövidnadrágban).

Sajnos az ellenfél annyira bízott képességeiben hogy a kinézetüket avval tetézték, hogy a 4+1- es hadrendhez ragaszkodtak, ami nekünk köztudottan nem fekszik (bár így legalább egy csere volt nálunk is). A csapat improvizált taktikája a kontratámadásokra épült, amit elsősorban Borisz védései utáni kapuskidobásokra alapoztunk. A taktika tökéletesen bevált, hiszen már az első félidőben megszereztük a vezetést: egy mesterien kidobott labdát Gábor fejelt középre ahol érkezett Barna és kb. 7 méterről a védő szorításában a kapuba bombázott. Az ellenfél játékosai egyre idegesebbek lettek, mert még nem tudták hogy a végén 5-2-re nyernek, mi azonban ekkor még nem örültünk előre. Az ellenfél egyre csak vezette a támadásait, amit mi úgy védtünk ki hogy összekoszoltuk a mezüket (az idojárás nem volt rossz, de a pálya talaja a csapadéktól vizes és sáros volt), amitol még mérgesebbek lettek. Sajnos egy ígéretes kontratámadás után nem volt ereje a csapatnak visszafutnia, így létszámfölénybe került az ellenfél amit ki is használt: 1-1. Félido. A második félidőben több helyzetet is elpuskázott a BKV hátra, még üres kapura is hibáztak, amit mi nem hagytunk büntetlenül. Egy labdaszerzés után Gábor tört  harcosan kapura a középpályától, és kis szerencsével újra vezetéshez juttatta a csapatot. A 2. félidő derekán egyre jobban fáradni látszottunk, az ellenfél gyors és erőszakos játékosait nem tudtuk követni csak fejben, a gyakorlatban viszont már 2-2. A BKV-sok vérszemet kaptak és gondolom minden erejüket megfeszítve támadtak tovább, míg mi talán kicsit rosszul mérve fel lehetőségeinket és képességeinket nem álltunk be 5-en a kapuba hanem bátran kontráztunk 3-4-en is egyszerre. Ezzel nem is volt gond csak gyakran a visszafutásra már nem volt elég erő, így többször is Borisznak kellett mentenie. Nem mindig sikerült és az ellenfél továbbra sem látszott fáradni. Olyannyira nem hogy lökdösődni kezdtek maguk között, mert nem tudták eldönteni kinek kell lejönnie cserébe (náluk is csak egy csere volt). Az 5-2-es végeredményt magyarázhatja, hogy mi azt nem tudtuk eldönteni ki jöhet le cserébe. Igy azt hiszem a meccs tanulsága, hogy időgépet kell építenünk a jobb szereplés érdekében. Mindenképp pozitívum talán hogy mindenki elfáradt és senki sem volt hangosan elégedetlen a másikkal, csak a forralt borral a büfében.

Játszott: Barna, Borisz, Faresz, Papír, Oli, Gábor

Gól: Barna, Gábor