A GEK elleni meccsre készülődve azon gondolkodtam a koleszban, hogy jó lenne, ha elállna az eső, mert a vizes pálya nem annyira fekszik csapatunk technikás játékának. Aztán elindultunk Petivel a meccs színhelyére egy esernyővel felfegyverkezve, ami azért volt jó, mert a Móriczon csak fiú-lány leosztásban álltak a párok az ernyők alatt... A villamosmegállóban Tomit is felszedtük és egyetértettünk vele abban, hogy ezen a meccsen csak a győzelem elfogadható. Ákos barátunkkal a Beac előtt találkoztunk, ott toporgott az esőben, már nagyon be szeretett volna melegíteni. Erre most meg is volt a lehetősége, mert nem kevesebb, mint 3 (!) labdával rugdoshattunk. Plusz pumpánk is volt. Farek, Gabi és végül Barna is befutott, amiből az következne, hogy egy cserével állhattunk volna fel, de az ellenfél ragaszkodott a 4+1-hez (ami baromság szerintem), tehát mindig ketten ácsorogtunk a vonal mellett.

Már a mérkőzés elején látszódott, hogy verhető a GEK csapata, támadásink ugyanis veszélyesebbek voltak, mint az ő próbálkozásaik. Első gólunkat Tomi szerezte egy gyönyörű háromszögelés végén. Gabitól kapta a gólpasszt, neki már csak az üres kapuba kellett gurítania. 1-0. Néhány perc múlva nagy meglepetésre a GEK egyik csatára rúgta a labdát erőből Farek szeme közé és máris döntetlent mutatott az eredményjelző. 1-1. Egyébként nem hogy eredményjelzőt, hanem még bírót sem láthatott a közönség, akik mind egy szálig a GEK-nek szorítottak, a mi szurkolótáborunkat senki nem képviselte. Jó lenne, ha véget érne a szurkolói bojkott, mert kevés olyan csapat van rajtunk kívül, akiket nem veregetnek hátba a fanatikusok, hogy bravó, fiúk, jól játszottatok, a fiamnak vettem is egy egész éves bérletet a "C" szektorba... Ezután a kis közbevetés után vissza is térnék a meccsre. A meccsre, ami Taccs-gólt hozott! Tomi visszaadta a kölcsönt és Gabi fejére varázsolta a labdát, akinek csak egy kicsit kellett megcsúsztatnia és a labda már meg is pihent a bal felsőben. 2-1. A passzok nem mindig sikerültek, sőt, gyakrabban nem, mint igen, de ezen a meccsen még ez is belefért. Pontrúgásból született a harmadik gólunk. Barna erőből lőtte középre a labdát szögletből, Tomi pedig a léc alá vágta a bőrt 3-1 Szép figura volt, bár ha nem Tomi érkezik a labdára, tuti, hogy nem lett volna gól (nyalás). Ő lett egyébként a meccs legjobbja, egyhangúan megválasztottuk hazafelé menet (nyalás2). Szünet.

A második félidő sajnos nem hozott annyi Taccs-gólt, mint az első. És azt is be kell valljuk, hogy a végén inkább már a GEK támadott, benne volt a levegőben a gól. De ott is maradt, egy löket viszont az ő kapujukba vágódott. Tomi (ki más?, nyalás3) sarkallt Peti elé, aki egy csel után távolról kilőtte a bal alsó sarkot. 4-1. Ez is szép akció volt, mind a négy gólunk formás támadás végén született. Ezen kívül még az első félidőben lőttünk két kapufát (Tomi), más fontos esemény nem is történt már a lefújásig. Talán csak az, hogy Gabinak megint sikerült egy akkorát esnie, hogy többen már a mentőket tárcsázták, de szerencsére nagyobb volt a csattanás, mint a baj. Az ellenfél szurkolóit és csereembereit ki kell emeljem, ugyanis még 4-1 után is úgy biztatták csapatukat, mintha még győzhetnének vagy pedig a feljutás függne ettől a meccstől. Le a kalappal előttük, hátha a jövő héten a Taccs-szurkolók is kilátogatnak a pályára. Vagyis az oldalvonal mellé, bocsánat.

A meccs után páran fürödtek, a csapat nagyobbik fele nem. Én is a nagyobbik felébe tartoztam a társaságnak, csak hogy magamat is belevegyem valahogy a tudósításba... Szokásos kocsmánkban egy kör sör mellett tapasztalatot csréltünk, de főleg olyan dolgokról esett szó progmat-os barátaim között, amit nem igazán értettem, így érdeklődő tekintetemet inkább a tévé képernyőjére emeltem. Minden úgy végződött, ahogy kezdődött: Petivel visszafelé buszozván a koleszba már azt tervezgettük, hogy a következő három bajnokinkon jó lenne 9 (!) pontot szerezni. De jó is lenne a tabella első felében végezni masszív középcsapathoz méltón... OLI