Két héttel ezelőtti ígéretemhez híven most én vállalom magamra a cikkíró hálás szerepét. Nem a megszokott a vidám írás lesz az alábbi, mert kicsit még most is az összecsapás hatása alatt állok... Először is bocsánatot szeretnék kérni Tomi nevében is, hogy lekéstük a kezdő sípszót, de őnagyságának még ennie kellett pár falatot, miután találkoztunk a Kosztolányin. Mentségünkre legyen mondva, hogy utána baromira siettünk. Mikor a pályához értünk, három fős szurkolótábor (Borisz barátnője, H. Gabi törzsszurkoló és Peti sérült csapattag) fogadott minket. El is kelt a szurkolás a jó iramú mérkőzésen, melyen egyenrangú ellenfelei voltunk (most már) listavezető ellenfelünknek. Jól járatták a labdát, de nem fogtak minket annyira szorosan, ezért helyzetbe kerültünk mi is, elég ha csak Farek zúgó, mesteri labdaátvételt követő felső sarkos bombáját vagy a kapufámat említem. Az előbbi lövésnél az ellenfél egyik, ha nem a legjobbja, a kapus volt a végállomás, a kapufánál pedig, ha kicsit beljebb megy a lövés, akkor se lett volna gól, védett volna. A félidő vége felé egy szöglet után az egyik üresen hagyott játékos megszerezte a vezetést a Barátoknak, de ezzel még nem is volt semmi baj. Sokkal nagyobb gondok voltak a második félidőben...  Ott ugyanis néhány perc alatt olyan megalázó gólokat kaptunk súlyos egyéni hibák után, amire nem találok szavakat. De ne menjünk bele abba, hogy ki hibázott a két félpályáról bekapott gól előtt, mert nem érdemes és nagyon jól tudom, hogy én is folyamatosan hibázok idén, képtelen vagyok betalálni az aktuális ellenfélnek, az egyszerű passzokat is elszúrom sokszor. Szóval ne keressünk bűnbakot, de ha valaki hibázik, ismerje el és ne üvöltözzön a csapattársával, mert ilyen esetben még a Barátok játékosai is megjegyzik, hogy valami nincs rendben vele. Magunkat, a Taccsot meg minek lejáratni, nem igaz? Már a korábbi szezonokban is megesett, hogy szégyelltem magam valamelyik társam viselkedése miatt, most ismét ezt éreztem. Arról nem is beszélve, hogy a veszekedés, a másik hibáztatása nincs jó hatással a játékunkra, csak elkedvetlenedünk, idegesek leszünk. Bocsánat, hogy kicsit eltértem a tudósítástól, lehet túl érzékeny vagyok, de sajnos feszültté vált a hangulat a csapaton belül a meccs hevében... Tehát kaptunk gyorsan három gólt, aztán kis szünet után még egyet. Közben próbáltuk megszerezni a szépítő gólt: sikerült ismét elbénáznom egy ordító helyzetet, Barna pedig nem érte el a kapu torkában Gabi túl erősen belőtt labdáját. Itt jegyezte meg Peti, hogy nem lehetett elérni a labdát, mert még a Taccs leggyorsabb tagjának sem sikerült. Ezzel a kijelentéssel kicsit vitatkoznom kell, mert én sem vagyok lassú... Az ellenfél a hatodik gólja után Papírkutya egy harcos labdaszerzést követően, még tökön vagy hasba is rúgták közben, a hálóba bombázott néhány lépésről. Még ebbe a lövésbe is beleért a kapus, mondom, nem semmi volt a srác. Így alakult ki a 6-1-es végeredmény. Azt még hozzá kell tennem a tudósításhoz, hogy ismét 4+1-es felállásba játszottunk, ami sajnos kezd hagyománnyá válni a meccseinken. Így gyakran hátvédből csatárrá avanzsált Tomi, aki néhány lendületes elfutással próbált zavart okozni a Barátoknál. Pozitívumként azt tudom csupán felhozni, hogy most legalább folyamatosan cseréltünk, nem úgy, mint legutóbb. Bízom azért a jobb folytatásban, bár a csapat második félideji teljesítményét látva... OLI

Gól: Papírkutya

Játszottak: Ákos, Borisz, Barna, Farek, Gabi, Papírkutya, Oli, Tomi