Hm, sokára születik meg az a beszámoló, aminek hihetnénk sok oka van. Nem éppen olyan meccs volt amire számítottam, számítottunk, számíthattunk. Na nem fokozom. Maradjunk annyiban, naívan azt hittem, egy könnyű mérkőzés lesz, sok gólt rúgunk, olyannyira, hogy még én is kipróbálhatom magam mezőnyben, esetleg találatokat érhetek el. De kezdjük az elején.
Bemelegítéssel azt hiszem nem volt gond. Olivért sikerült kicsit megint megrugdalnom, remélem nem veszi rossznéven, kicsit mindig fel akarom pörgetni ezzel a már-már szokásnak nevezhető heccel. A játékvezető sporttárs sportszerű mérkőzést kér, és az is volt. Mindkét csapat játékosai vigyáztak egymás testi épségére. Ám sajnálatos módon 2 sérülés mégis becsúszott. Viszont ezt megelőzően, már estek gólok. [Sajnos nem emlékszem már a pontos sorrendre, kérem majd kommentekben jegyezzétek meg, és javítom a szöveget! A gólszerzőktől elnézést kérek!] A találkozó elején elég jól játszottunk, gyors korszerű támadások, pontos passzok, és ami a legfontosabb gólok. Hamar megszereztük a vezetést. Majd éles szögből a hosszú felsőbe vágták. Aztán még több parádés gólunk született, neveket nem emelnék ki [pláne hogy már nem tudom pontosan kik lőtték a gólokat.] Gólt lőtt Tomi, Oli kettőt is. 4-1-re is vezettünk talán, amikor hát hogyis mondjam, azon a napon nem az elvárható szinten ment a védés. Igazából hatalmas potyagólt nyeltem be. Félidőben 5-2-vel fordultunk. Az első félidő derekán Tomi meghúzódott, belső comb tájékilag. Utána már nehezen mozgott sajnos.
A másidok félidő viszont már nem éppen a mi szánk íze szerint alakult. Újabb góllal gazdagította az aznapi termést az ellenfél, a kis számú közönség legnagyobb örömére. Közülünk senki nem mert ilyenkor még pontvesztésre gondolni. Helyzeteink most is voltak, ám talán a fáradtság, talán valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag esetlenné váltak az addig gördülékenyebb támadások. Aztán eljött a pillanat, és Tomival cseréltünk a kapuban, meglehet hogy ekkor már 5-4 volt az eredmény. Tán fél perc sem telt el, amikor támadásba lendültem volna. Egy ártatlan szituációban a védő és én is a labdát szerettük volna elfejelni, ám mindketten éreztük, hogy ma mintha keményebbre fújták volna azt a labdát. Csúnyán összefejeltünk. Vagyishát összefejelésnek szerintem igen szép volt. Na mindegy. Szerencsére az ellenfélnek nem lett komolyabb baja, bár eléggé fájdalmas arccal pihent egy ideig az aszfalton. Picit esetleg be is dagat neki, nekem viszont felrepedt a szemöldököm az orvosi leletek alapján 1,5cm hosszan a szemöldök belső zugában. Így nekem véget ért a meccs, és ezután már vérzéscsillapítás közben láttam amint az ellenfél súlyos védelmi megingás után kiegyenlít.
5-5, ez lett a vége. Nyernünk kellett volna. Nem szabadott volna 5 gólt kapnunk. De így sikerült. Össze kell szedni magunkat, nem lehet 3-4 gólos előnyöket csak így elszórakozni.
Legközelebb javítunk.
Hajrá Taccs!!
Ja 3. góljukat büntetőből szerezték.
Na nem azért, hogy szerepeljek, hanem okulsából egy kép a baleseti sebészet utánról. Amúgy nem túl jó hely a traumatológia, szóval mindeki vigyázzon magára :)