Igen hűvös időben került megrendezésre a csoport egyik rangadója. Nagy várakozás volt mindkét oldalon. Már melegítésnél érződött, mindkét csapat győzelmi szándékkal lép pályára. A játékosok elszántan melegítették a kapusok és saját izmaikat valamint lelküket, felkészülvén a találkozóra.
A mérkőzést a tabella 2. helyét elfoglaló SS Zsírfeka kezdte jobban, agresszívan letámadtak, és próbálták lövésekkel megbonatani a védelmi sorunkat. Ebben a periódusban még a kapufán is csattant a labda, egyszer pedig kapusunknak (azaz nekem) kellett bravúrral hárítani. Próbálkoztunk mi is, ám ekkor elég pontatlan volt a játékunk, így nem sok helyzet adódott a másik kapu előtt.
De hogy-hogy nem, az ellenfél egyszercsak betalált, egy előreívelést szépen előttek a hosszúba, védhetetlen gól volt. Aztán jött a következő góljuk. Így 0-2-vel fordultunk a félidőben.
Ennek fényében a csapat összeszedte magát és igen erős offenzívába kezdett. A Zsírfeka kicsit már a kezében érezte a győzelmet, rá is fáztak. (igen, aprócska szóvicc, hideg, fázni, ráfázni, köszönöm). Támadásaink egyre több veszélyt hordoztak magukban, így az ellenfél játékosai is egyre idegesebbek lettek. Amikoris Oli remekbeszabott labdát tekert egyenesen Tomi fejére, aki nem hibázott és a visszafejelve a hosszúba reményt adott a pontszerzésre. Feltüzelődött a csapat, és újabb csapásokra készültünk. Meg is lett az eredménye, Barna kiváló érzékkel csavart a kapus mellett (akit saját vedője zavart a látásban) a pipába. 2-2. 2 perc volt vissza.
Az SS játékosok igencsak idegesek voltak már ekkor, győzelemre készültek, és ez elúszni látszott. Azonban a következő támadásukat ismét góllal fejezték be. A labdát Ákoson szerencsével átemelő csatár a hosszúba tüzelt védhetetlenül. Hihetetlen balszerencse ez a mi részünkről.
Nem érdemeltünk vereséget, ismét bebizonítottuk népes szurkolótáborunknak, hogy szerethető csapatunk van, és hogy ez a csapat él-hal a futballért, és hogy örömet okozzon a nézőknek. Nem sikerült a győzelem, de legalább Balázs végre megszabadulhatott szakállától, amit már nem különösebben kedvelt.
A mérkőzést a tabella 2. helyét elfoglaló SS Zsírfeka kezdte jobban, agresszívan letámadtak, és próbálták lövésekkel megbonatani a védelmi sorunkat. Ebben a periódusban még a kapufán is csattant a labda, egyszer pedig kapusunknak (azaz nekem) kellett bravúrral hárítani. Próbálkoztunk mi is, ám ekkor elég pontatlan volt a játékunk, így nem sok helyzet adódott a másik kapu előtt.
De hogy-hogy nem, az ellenfél egyszercsak betalált, egy előreívelést szépen előttek a hosszúba, védhetetlen gól volt. Aztán jött a következő góljuk. Így 0-2-vel fordultunk a félidőben.
Ennek fényében a csapat összeszedte magát és igen erős offenzívába kezdett. A Zsírfeka kicsit már a kezében érezte a győzelmet, rá is fáztak. (igen, aprócska szóvicc, hideg, fázni, ráfázni, köszönöm). Támadásaink egyre több veszélyt hordoztak magukban, így az ellenfél játékosai is egyre idegesebbek lettek. Amikoris Oli remekbeszabott labdát tekert egyenesen Tomi fejére, aki nem hibázott és a visszafejelve a hosszúba reményt adott a pontszerzésre. Feltüzelődött a csapat, és újabb csapásokra készültünk. Meg is lett az eredménye, Barna kiváló érzékkel csavart a kapus mellett (akit saját vedője zavart a látásban) a pipába. 2-2. 2 perc volt vissza.
Az SS játékosok igencsak idegesek voltak már ekkor, győzelemre készültek, és ez elúszni látszott. Azonban a következő támadásukat ismét góllal fejezték be. A labdát Ákoson szerencsével átemelő csatár a hosszúba tüzelt védhetetlenül. Hihetetlen balszerencse ez a mi részünkről.
Nem érdemeltünk vereséget, ismét bebizonítottuk népes szurkolótáborunknak, hogy szerethető csapatunk van, és hogy ez a csapat él-hal a futballért, és hogy örömet okozzon a nézőknek. Nem sikerült a győzelem, de legalább Balázs végre megszabadulhatott szakállától, amit már nem különösebben kedvelt.
Gólszerzők: Tomi, Barna
Friss képek a szakáll utolsó estéjéről:
Utolsó kommentek