Mostani állapotomból adódóan akár az is lehetett volna a cikk címe Vörösmartyra utalva, hogy Gondolatok a könyvtárban, de inkább maradok a mindent elmondó, lényegre törő Taccs-Auropedál 4-2 mellett.
Mostoha körülmények között melegítettünk az edzőpályán, de ez sem szegte kedvünket. Szurkolótáborunk ugyanis nagy számban (H. Gabi, András, Zoltán) látogatott ki megnézni a meccset, nekik meg ugyebár nem okozhattunk csalódást. Köszi a szurkolást, srácok! Nagy veretlenségi sorozatot kezdtünk el az utóbbi néhány mérkőzéssel és nem szerettük volna megszakítani. Talán csak akkor lettem egy kicsit bosszús, mikor az előttünk játszó csapatok elkérték a Taccs-labdát (a sajátjukat már elvesztették a dzsungelben), amit mi készségesen odaadtunk nekik. Ezután az egyik labdazsonglőr sikeresen kirúgta második labdaérintésből a stadionból... Szerencsére megtalálták a zöld övezetben.
Elkezdődött a találkozó, a csúszós talaj rányomta a bélyegét az egész mérkőzésre. Többször okozott gondot a labda átvétele, pályán tartása. Támadgattunk, ahogy az Auropedál játékosai is tették. Az első említésre méltó esemény Barna rosszul elvégzett bedobása volt, amin jót röhögtünk. Nem csak a pálya, hanem a labda is csúszott, ugye... Arra nem emlékszem pontosan, hogy melyik csapat szerezte az első gólt, de szerintem mi. Gabi egy gyorsan elvégzett (és elcsalt, mert igazából az auropedálnak kellett volna dobnia) zsÁkos-bedobás után lőtt a bal felső sarokba. A Taccs Futball Akadémián nyugodtan bemutathatnák példaként a fiatal tehetségeknek. Egyébként önmagához hűen kétszer is elvágódott a nagy küzdelemben, a második gurulása a saras, kemény betonon a legjobb akciófilmeket idézte. Aztán jött az egyenlítés. Itt jegyezném meg, hogy az ellenfél jó kis csapat volt, technikás játékosok hajtottak benne. Aztán jött Tomi felhőfejese, amivel már nálunk volt az előny. Olyan magasra ugrott, hogy a lábai szinte már a kapufát súrolták, a fejét pedig nem láttam a fellegektől. A léc alá bólintott, nem pedig a fickába, ez Farek lőlapján is látszik. És mivel én vagyok a tudósító, azt írok, amit akarok, he-he. Kicsit jobban kellett volna pörögniük a cseréknek, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. De mindegy, olyan, mintha a falnak beszélnék...
A második félidőben egy gyönyörű, korszerű és gyors támadás után ismét Gabi volt eredményes, aki ezzel átvette a vezetést a házi góllövőlistán. Ha már a góloknál tartunk, kis kitérőt kell tegyek. Már a múltkori meccsre is készültem egy speciális gólörömmel, amivel volt szobatársam, a nagy nevettető, Pedro előtt szerettem volna tisztelegni, ám az a rohadt gól sem az In-Team, sem az Auropedál ellen nem akart összejönni. Nem játszottam jól, elismerem, de a következő két meccsen mindent beleadok majd és amúgy is mindig a rangadók hozzák ki belőlem a maximumot (lásd 2006 őszét, mikor egy 8-1-es vereségünk alkalmával én lőttem a becsületgólunkat a BEAC-on). A 29. percben egy kiküzdött(!) labdát pöccintettem Peti elé, aki nem sokat teketóriázott, hanem 9-10 méterről furcsa banáníves csavarást küldött a jobb finyóba. GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!
(Ezt a dél-amerikai jellegű közvetítő ordítást csak ritkán, akkor használom, ha valakinek már csak egy gól hiányzik a bajnokság vége felé, hogy elérje az egy gólt. Eddig még csak Babos barátunknál alkalmaztam.) Bestiális löket volt, a forduló gólja. Ezek után már nem osztott, nem szorzott, hogy az Auropedál ismét szépített.

Miután lefürdött az egész csapat az Ákoséknál, a sportemberhez méltó estét tervező Balázs és Barna és a kevésbé sportemberhez méltó estét tervező Sanyi és Tomi kivételével lezúztunk a büfébe. (Csak azt nem értem, hogyan fértek el 5-6-an abban a kis kádban?) Lent már jó volt a hangulat, Bence (volt?) kapusunk szép magyar nótákkal szórakoztatta a egybegyűlt alkalmi közönséget. Többen el is mentek. Aztán szerencsére abbahagyta. Mi pedig elüldögéltünk, elbeszélgettünk, eliszogattunk néhányan, játékosok és szurkolók karöltve. A Sörös-lányok osztották a menetrendszerű szeszmentes üdítőt, tehát a csajozást, mint időtöltést is kipipálhatjuk aznap estére. A rádióból az Álmodj, királylány és Charlie-tól a New York, New York szólt. Hát kívánhat ennél többet egy futballista? Egy kandalló, talán az hiányzott még. OLI

U.i.: Fareknak megígértem, hogy beleírom a tudósításba, mert a múltkoriból kimaradt, hogy Balázs második gólja az In-Team ellen mindösszesen két érintésből született, mondhatni kapusként adott gólpasszt egy remekül kidobott labdával. És még valami, hogy kicsit odaszúrjak az érintettnek: Sanyi erre az Auropedál ellen nem volt képes. Sőt, még két gólt is kapott...