Igazi csemege volt ez a mérkőzés a minőségi futball kedvelőinek. Remek idő, mondhatni igazi futball idő, és persze a leírhatatlan hangulat. Mindkét csapat felfokozott állapotban várta a kezdő sípszót, ami után rögtön egymásnak estek. Szikrázó összecsapások, látványos megoldások. Ilyennek tudom elképzelni az esti Manchester United - Porto találkozót.

A mi meccsünk ennek tökéletes ellentéte volt. Éppenhogy meglettünk Sanyinak és Bandernek kellett vállalnia a játékot, hogy ki tudjunk állni. Ám végül még egy cserénk is lett. Az idő mondjuk tényleg jó volt. A játék már egyáltalán nem. Mindkét csapat igen gyenge teljesítményt nyújtott. Lassú és pontatlan játék, igen szellős védekezés. Ha bármelyik csapat egy hajszálnyival összeszedettebb lett volna simán, gólokkal nyerhetett volna. Volt olyanra is példa hogy 3 az 1-ben vittük a labdát mégsem lett belőle még helyzet sem. Nem is akarnék nagyon többet írni a meccsről. Ezt el kell felejteni. A gólunk szép volt. Amit Barna helyezett el a kapuban. Jellemző, hogy Borisz már nevetett, hogy ezt hogy tudtuk kihagyni. De benn volt. Ezen az estén több góllal kellett volna nyerni, de ilyen játékkal a döntetlen igazságos volt.

Itt kell elnézést kérnem Annától, hogy a valóban kiváló helyzetfelismerést és halált megvető bátorságot igénylő labdavisszahozatalát nem említettem az előző meccsen.

Játszott: Gábor, Borisz, Barna, Sándor, Bander, Ákos, Faresz

Gól: Barna