Megfogyva bár, de törve nem

2007. május 7-én, 19 óra 45 perckor került megrendezésre a Csilli FC - Taccs kispályás bajnoki labdarúgó mérkőzés. Csapatunk rossz előjelekkel érkezett a BEAC arénájába. Managerünk dolgát sérült és hiányzó játékosok nehezítették. Bizony rövid volt a kispad! Szintén ellenünk szólt, hogy ellenfelünk eddig csak egyszer szenvedett vereséget és a bajnoki cím elnyerésére is esélyes. Számunkra a dobogó elérése volt a tét, így hát a mérkőzés méltán érdemelte ki a rangadó jelzőt.

Kicsit álmosan kezdtük az összecsapást. Horváth P., izmos hátvédünk, még a meccs előtt elfogyasztott hihetetlenül egészséges kaukázusi kefír hatása alatt állt, amikor is az ellenfél csatára többször mögé került. Szerencsére, ellentétben a birkózással, a fociban ezért még nem jár pont. Ellenfelünk pedig elpuskázta a kínálkozó lehetőségeket. A kezdeti megilletődöttség után a 2/3-os szurkolótábor hathatós támogatásával, felvettük a kesztyűt a folyamatosan rohamozó csillikkel. Csatáraink okos megoldásaival könnyedén hoztuk zavarba az acélosnak egyáltalán nem nevezhető csilli védelmet. Élükön a mezőny legrutinosabb játékosával, kapusukkal. (Oli és Faresz rendre csókolomot köszöntek neki, amikor a kapu előterébe látogattak.) Gábor azonban ordító helyzetben hibázott és a büntetés nem maradt el. Egy védelmi megingást követően a kapunkban pihent a labda. A lehető legrosszabkor jött a gól. Hál' istennek csapatunk megérezte, hogy lehet keresnivalója az eddig igencsak indiszponált játékot bemutató Csilli ellen. Nem adtuk fel a küzdelmet és sikerült is gyorsan válaszolnunk. Tomi pazar gurítással vette be az árnyékra kimozduló kopaszodó kapus kapuját. Az egyenlítést követően nagyjából kiegyenlített játék folyt. Itt is, ott is adódtak lehetőségek. Végül ismét ellenfelünk talált be. Védőink ismételten nem álltak a helyzet magaslatán. A mérkőzés képe azonban nem változott, továbbra is harcosan és gólratörően játszott csapatunk. Bence bravúrjai tartották bennünk a lelket. Sajnos azonban ellenfelünk újabb hibánkat kihasználvá 3-1-re módosította a mérkőzés állását. Ezt már igazán nem hagyhattuk szó nélkül. Fordulás után, Ákos taccsát követően, Gábor parádés mozdulattal fejelt a hálóba, a villanyfényre megjelenő lepkéket hajkurászó kapus felett. Ismét nyílt volt a mérkőzés. Játékunk azonban visszaesett. Játékosaink egyre fáradtak és már a labdakihozatal is gondot okozott. Ellenfelünk tovább növelte góljai számát. Ekor már 4-2-t mutatott a képzeletbeli eredményjelző. Csapatunk lélekben megtört. Nehéz ezt végignézni a pálya széléről. Látni, ahogy a teljesen szétesett csapat zsinórban kapja a gólokat. Végül 8 gombócot kellett hazacipelnünk. Még jó, hogy nálam is volt táska.

Az ilyen mérkőzéseket gyorsan el kell felejteni és csak az előttünk álló szezonzáró derbire kell koncentrálni. A tét, hogy egy szép tavaszi teljesítményt megkoronázva, elégedetten tölthessük el nyári pihenőnket, bizakodva várva a következő szezont.

Gratulálok Fiúk! Remekül küzdöttetek! Hajrá Taccs!

Balu

Gólszerzők: Tomi, Gábor