Taccs

Egy kis statisztikai összefoglaló az őszi szezonról.

Játékosok a mérkőzéseken való szereplésük sorrendjében (egy meccsről sajnos nincs meg az adat, csak annyi, hogy csere nélkül voltunk):

Góllövő lista:

Gólpassz lista:

Kanadai táblázat:

Végeredmény:

És végül az eredmények:

Csak röviden fogok beszámolni erről a meccsről, mert egyrészt nem érdemes rá sok szót pazarolni, másrészt nem is emlékszem már pontosan.

Sokan hiányoztak betegség, és egyéb okokból. Így 2 segédemberrel kibővülve vártuk a bajnokverés után a tabella utolsó helyét elfoglaló ellenfelet. A mérkőzés jól indult korán megszereztük a vezetést. Nullszögből sikerült a kapuba jutattni a labdát. 1-0 ide. Majd feltámadt az ellenfél. Sorra vezették támadásaikat. Igazából picit érthetetlen is volt, hogy lehetettek teljesen utolsók, mert nem voltak rosszak egyáltalán. Sajnos én sem fogtam ki túl jó napot, nem állítom, hogy potyagólokat kaptunk, de védhetőeket, elkerülhetőeket. 2-1 volt az ellenfélnek, amikor Papírkutya indította Zsoltit, aki higgadtan a kapus mellett elpöccintette a játékszert, ami a kapufát érintve jutott túl a gólvonalon. 2-2. Az ellenfél újra magához ragdta a vezetést, amire egy remek helyzetfelismerés volt a válasz, az ellenfél kapusa a hatosuknál ütötte ki a labdát, Péter állítgatás nélkül egyből visszagurította az üres kapuba a labdát, mintegy 15 méterről. 3-3. Ezután viszont a fáradtság eluralkodott rajtunk és sikerült még 2 gólt kapnunk, amitől már a kedvünk is alábbhagyott. És így ez maradt az eredmény.

Játszottak: Papír, Zsolti, Péter, Faresz, ...

Gól: ..., Zsolti, Péter

Gólpassz: Papír

Ez volt a szezon utolsó mérkőzése, kikaptunk ugyan az utolsótól. De ez a helyezésünkön már nem változtatott. Ha győztünk volna, akkor sem jutottunk volna előrébb, a vereségünkkel sem kerültünk hátrébb.

Barna műve:

A pontok mindegyikét begyűjtő, 36-7-es gólkülönbséggel álló Szkafander ellen kellett a jó szereplés, hiszen a tabella alsó régiója igen szoros, és bizony még fejünk fölött lebegett a kiesés réme. A nyirkos időben alig tudtunk kiállni, míg az ellenfél több cserejátékossal tudta megkezdeni a mérkőzést.

Ragyogóan kezdtünk, hiszen néhány perc játék után megszereztük a vezetést. Gábor arca, az én jobb lábam és ismét Gábor volt a labda útja, és a Taccstól kissé szokatlan, ügyes kényszerítő után már csak a kapuba kellett passzolni a ziccert. 1-0.

Arculcsapás volt ez a gyakorlatilag bajnoknak tekinthető Szkafandernek, akik megpróbálták felpörgetni a játékot. Fegyelmezetten védekeztünk, és gyors kontrákkal jeleztük győzelmi szándékunkat. A Szkafander tagjai igen jól képzett focisták, ezt megállapíthattuk, szerencsénkre időnként túl sokat passzoltak, színezték a játékot. Ez azért csak nem bűn, így gondolhatták ezt az égiek is, és ellenfelünk törekvéseit gólokkal jutalmazták. Én lőttem hátra egy nem túl szerencsés, pattogós labdát Ákosnak, aki a kapuban álló Faresz felé pöckölte, de addigra már ott lihegett a nyakukon egy támadó, aki valahogy begyötörte a kapunkba a bogyót. Összetörtünk, kár lenne tagadni, szinte rögtön megkaptuk a második gólt is. 1-2.

A szünetben tehát érvényesülni látszott a papírforma, és sokáig nem is változott az eredmény. Aztán Ákos bedobását a saját kapujába csúsztatta a Gábor ellen menteni igyekvő védő: öngól, visszajöttünk a meccsbe! 2-2.

Fogytán volt erőnk, de a védelem remekül dolgozott, sőt a támadásokat is segítette a Papírkutya-Ákos-Gábor trió. Nyomasztó mezőnyfölényben játszott a Szkafander, de mégis mi szereztük meg a vezetést. Zsolti passzolta fel a labdát a felfutó Gábornak, aki a hatoson belül befordult, hogy aztán a rövid felsőbe bombázzon. 3-2, de még tíz perc volt hátra.

Soknak tűnt, de igazi bunkerfocit bemutatva sikerült valahogy megőrizni a soványka előnyt. Hiába jutott át egy vagy két emberen a Szkafander-támadás, valaki mindig tisztázni tudott. Nagyszerű játékkal alighanem az idény legnagyobb meglepetését okoztuk, és még a dobogó közelébe is kerülhetünk…

Játszottak: Faresz, Ákos, Gábor, Papír, Zsolti, Barna
Gólszerzők:  Gábor (2) és egy öngól
Gólpasszok: Barna, Ákos, Zsolti

Nos, a múltkori esős játéknap csúfos elázása után, ami értendő a meccs eredményére és az időjárás okozta konkrét átnedvesedésre is, meglegyintett minket a tabella alsó felének levegője. A kiesés damoklészi kardja egyébként is folyamatosan a fejünk felett lebeg. Szerencsénk, vagy szerencsétlenségünk (ez majd 2 forduló után derül ki) a csoport elég kiegyensúlyozott. Egy győzelemmel, akár a dobogó közelébe is lehet kerülni, de egy vereséggel akár a csúfos utolsó helyekre lehet csúszni. Így mindenképpen győzni szerettünk volna a vicces nevű ellenfél ellen.

Nem is indult számunkra rosszul a mérkőzés, bár annak ellenére, hogy igencsak nagy tempót diktálva beszorítottuk az ellenfelet, egy gyors kontratámadásból megszerezték a vezetést. Ez picit visszább vetette a Taccs lendületét, de össze nem törtünk. Borisz kidobására induló védő elesését kihasználva Tomi csúsztatta fejjel a játékszert a kapuba. A múltkori 4-3-as meccs mintájára folytatódott a találkozó. Újra az ellenfél szerezte meg a vezetést. Ekkor azonban Zsolti indította Tomit, aki egy csellel megpróbálta a védőt lerázni, majd egyből lőtt. A labda a védőn megcsavarodva, nagyon szép ívben közelítette a kaput, majd áthaladt a gólvonalon, így hozva újra egálba a mérkőzést. Próbáltunk védekezni, nem volt rossz iramú meccs, de a BalÁnuszok újabb gólt értek el, ismét náluk volt az előny. Ekkor egy bedobást végeztem el, amit Barna felívelt, de pont úgy ahogy ezt tanítják, kapu fele csavarva. Papír keresztbe futott ezzel a kapust teljesen megzavarta és a játékszer a jobb oldali hálóban kötött ki. Szerencsés, ám szépségdíjas találattal egyenlítettünk. Ez olyan lendületett adott a csapatnak, hogy begyötörtük 3 perccel a vége előtt a győztes találatot is. Tomi hosszasan dédelgette a labdát, már-már azt hittük csak örökölni lehet tőle, amikor lepasszolta, Barna magabiztosan jutatta azt a hálóba. Így újra sikerült győznünk, amivel egyelőre a tabella közepén helyezkedünk el.

Játszottak: Ákos, Barna, Borisz, Gábor, Faresz, Papír, Péter, Tomi, Zsolti

Gól: Tomi(2), Barna(2)

Gólpassz: Borisz, Zsolti, Faresz, Tomi

Barna rövid összefoglalója:

Csapatunk sima vereséget szenvedett a nálunk nagyobb játékerőt képviselő FC TEJ? csapatától. A gyorsabban és pontosabban játszó ellenfél gólparádét rendezett az esős időben, nálunk Tomi szabadrúgásból villant, Papírkutya pedig egy távoli lövéssel kozmetikázott az eredményen, amely azért még így is szomorú. A Taccs igen közel a kiesőzónához...

Gólszerzők: Tomi, Papírkutya

Gólpassz: Barna

Játszott: Ákos, Barna, Faresz, Gábor, Papírkutya, Péter, Tomi, Zsolti

A Statikus Gumirugó csapata rögzítette a mérkőzésünket és készített egy összefoglalót.

Barna tudósítása:

Miután a tabellán mögöttünk álló csapatok ellen nem sikerült jól szerepelnünk, a csoportban az igen elokelo 4. helyen álló, 4 meccsébol hármat megnyero El Nino ellen kellett pályára lépnünk. Nem volt ismeretlen számunkra az ellenfél, hiszen már negyedik alkalommal csaptunk össze velük. A párharcok nem mindig hoztak magas színvonalú játékot, de izgalomban többnyire nem szenvedtünk hiányt.  Kivételt képez ebbol a szempontból az elso El Nino - Taccs, hiszen 2008 tavaszán súlyos verést mértek ránk a végül dobogós helyen végzo amígók: 5-0, oda. Errol a meccsrol videófelvétel is készült, amit a szakmai stáb hónapokon át elemzett. Valószinuleg ennek is köszönheto, hogy 2008 oszén 0-2-rol felállva, az utolsó pillanatokban ki tudtuk csikarni elobb az egyenlítést, majd a gyozelmet. Végül, idén tavasszal is összehozta a két együttest a jósors, és nyugodtan mondhatjuk így, hiszen szoros meccsen bár, de nyertünk 2-1-re.

A tárgyalandó mérkozés kezdete nem ígért számunkra túl sok jót, hiszen csere nélkül kellett felállnunk Faresszal a kapuban, másrészt Tomi eladott labdáját gólra váltotta az ellen, percek teltek csak el, és máris hátrányba kerültünk. 0-1. Háromszor fizette ezt vissza csapatunk legeredményesebbje, de ez csak bo húsz perc múltán derülhetett ki. Ha minden igaz, 1-1-es állásnál fordultak a csapatok, sikerült ugyanis egyenlíteni. Akos felpasszolt labdájával Tomi fordult kapura a félpályánál, és mivel nem támadták, lövésre szánta rá magát. Remekül sikerült, a labda nagy erovel vágódott a jobb alsó sarokba.

A második félidot is az El Nino kezdte jobban, az újabb vezeto góljuk (1-2) után azonban szokásunktól eltéroen nem zuhantunk össze. A valamivel tán jobb játékosállománnyal rendelkezo ellenfél kapuját nem túl gyakran, de azért veszélyeztettük, mígnem bedobásomat Gábor fejelte szép mozdulattal a kapuba. 2-2. Mindenképpen ki kell emelnünk Faresz nagyszeru teljesítményét, hiszen (tartalék)kapusunk többízben nagyot mentett a mérkozés során. Ez nem sikerült a játékrész derekán, amikoris szögletet végezhetett El  a Nino. A hatoson belül teljesen üresen maradt egy ember, pedig négyen is hátul voltunk. A csatár természetesen berúgta a ziccert (2-3), megintcsak kapaszkodnunk kellett. Meg is tettük. Hatalmasat dobbant a Taccs-szív. Az egész meccsen fel-alá futkározó Papírkutya tört elore, majd kiváló ütemben szöktette Tomit, aki ismét egalizált. A slusszpoén pedig még hátra volt: egy szöglet után megszereztük a vezetést, a mérkozés során eloször! Egy szögletet íveltem át a hosszúra (kissé meg is pattant az elottem álló védon), ahol Tomi érkezett, és kisodródva, nehéz szögbol a kapuba passzolt. 4-3!

A hátralévo 4 percben fegyelmezetten védekeztünk, és nekünk  sikerült megtartanunk a  soványka elonyt. Bravúr volt, remélhetoleg nem az utolsó az idei szezonban.

Gólszerzok: Tomi (3), Gábor

Gólpasszok: Barna (2), Akos, Papírkutya

Játszottak:  Akos, Faresz, Gábor, Papírkutya, Tomi, Barna
 

A meccset csere nélkül kellett lejátszanunk, így a végére elfáradva nem sikerült megnyernünk. Igazából nem volt ekkora különbség a két csapat között, rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de remekül védekeztek, mindig akadt egy emberük, aki az utolsó pillanatban beleért a lövésünkbe. Ellenben sikerült olyan gólokat kapnunk, amit gyakorlatilag mi lőttünk. Egyiknél a kapuból oldalra kihúzodva segítettem a bedobást, és Ákos pedig épp a zavarni próbáló csatárt találta telibe, akiről a üresen maradt kapuba pattant a labda. Az első gólnál egy rövidke hazaadásra csaptak le. Talán mondhatom, hogy magunkat vertük meg. Ők belőtték a helyzeteket mi nem. Pedig a játék képét tekintve szerintem aránylag jól játszottuk. Mindegy, így sikerült. Majd javítunk legközelebb.

Kettőezer-kilenc október huszadika, huszonegyóra tizenöt perc, BEAC sporttelep. 2 nagy múltú csapat összecsapása. Egyikünknek sem sikerült túl jól a szezonkezdet. A GEK csapata 0 ponttal az utolsó helyet foglalta el a mérkőzés előtt, míg mi talán a 8. helyen 3 ponttal vártuk a kezdő sípszót. A találkozót nagy iramúnak mondhatnám. Mindkét együttes támadó szellemben lépett fel, így rengeteg helyzet alakult ki mind a két kapu előtt. Jól szervezetten, a labdákat nem elszórva játszottunk. Többször igen nagy helyzeteket elpuskázva, míg végül egy szerencsésnek mondható góllal megszereztük a vezetést. Tomit lőtte hasba a felszabadítani igyekvő ellenfél, és a játékszer a testrészről a kapuba jutott. A gól túlságosan megnyugtatta a csapatot, így mindjárt a középkezdés után egy távoli lövésük talált utat a jobb alsó sarokba, talán védhető lett volna, de a 'ha'-val kezdődő mondatoknak a sportban nincsen értelme. 1-1. Az első félidőben több nagy védést mutatott még be mindkét kapus, úgy érzem jól játszottunk, még ha az eredményen ez nem is látszott. Az ellenfél támadó játékosai is ügyesen bántak a labdával, becsülettel küzdöttek. Fordulás után az iram nem csökkent, egy szöglet után levédekezhető helyzetből kaptunk gólt. 3 emberünk is csak nézte, ahogy az fejmagasságban szálló labdára érkezett a csatár, és néhány méterről nem is hibázta el. Mondhatnám, hogy nem törtünk össze, de kb rá egy perce, jött a 3. góljuk is; meghúzta a szélen a csatár, majd ügyesen a hosszúba lőtte. Ezután rendkívüli küzdelem következett. Mindent egylapra feltéve támadtunk, a védekezésünk ettől igen szellőssé vált, de kockáztatnunk kellet. Rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, folyamatosan nyomás alatt tartottuk a kapujukat, míg ők kontrákkal, és ezekből kialakuló zicerrekkel veszélyeztettek. Sokszor igencsak kellett kapaszkodnom a labdába. A megalkuvást nem tűrő játékunknak meglett a gyümölcse, egy tőlünk ritkán látható szépen kijátszott gólt lőttünk. Tomi játszott a szélre Gábornak, aki ügyesen háromszögezve visszatette a játékszert, amit már csak be kellett lőni. 2-3. Ezután még jobban rákapcsoltunk, de már nagyon kevés idő volt hátra. Ám a szerencse mellénk állt és az utolsó percekben sikerült az egyenlítés. Tomi játszott Papírkutyához, aki magabiztosan használta ki a lehetőséget. 3-3.

Hajtós, jó mérkőzés volt sok helyzettel mindkét oldalon. Az döntetlen igazságosnak mondható, igaz bármelyik csapat megnyerhette volna kis szerencsével a meccset.

Gól: Tomi(2), Papírkutya

Gólpassz: Gábor, Tomi

Játszottak: Ákos, Bander, Barna, Faresz, Gábor, Papírkutya, Tomi, Zsolti

Megtekintette: Péter

Barnától:

A szezon során először igencsak hűvös idő fogadott minket a BEAC-pályán, ráadásul erős szél is nehezítette a csapatok dolgát a mérkőzésen. A Söry két győzelemmel és egy vereséggel a tarsolyában vágott neki a küzdelemnek, mi pedig abban reménykedtünk, hogy a hideggel együtt első pontjaink is megérkeznek végre. Ennek érdekében (és a cudar viszonyok ellenére) minden mezőnyjátékos időben megjelent a helyszínen. Borisz sérülés miatt maradt távol, ezúttal is Faresz helyettesítette a kapuban.
Remekül kezdődött számunkra a találkozó, méghozzá a csapatkapitánynak köszönhetően. Az ellenféltől kapott egy jó labdát középen, megvárta, amíg az a legjobban pattan, majd irdatlan nagy gólt vágott a bal felső sarokba (1-0). Sokáig nem örülhettünk, hiszen az ellenfél egy bedobás után egyenlített, nem sikerült megfékezni a jó ütemben berobbanó támadót. Bosszantó volt látni, hogy egy verhető ellenfél ellen ismét figyelmetlenségből kapjuk a gólt, ugyanakkor időnként bíztató játékkal rukkoltunk elő: 3-4 pontos passz is összejött egymás után.
Ennek meg is lett az eredménye. Miután a védelem elvégezte a piszkos munkát, hozzám került a labda. Rövid vezetgetés után a védőjétől elszakadó Tomihoz továbbítottam, aki egyből a hosszú pipába pörgetett (2-1).
Nem adta fel azonban a Söry, és kisvártatva ismét egyenlített. Úgy tűnt, most sem bírjuk elviselni a tétet. Félre kellett tenni a csapattól jól megszokott trükköket, ezúttal csak a küzdelem hozhatta meg a várva várt sikert. E szellemben született a harmadik gólunk. Túl magas löbbölésemet Tomi a kapust megelőzve remekül bólintotta középre, Peti pedig egy védővel a nyakán/ölében gyötörte át a labdát a gólvonalon (3-2).
Még volt elég idő arra, hogy a Söry beszorítson minket, igaz, futotta az erőnkből kontrákra is, de egyre-másra maradtak ki a ziccerek. Időnként már az ellenfél kapusa is a mi térfelünkün lézengett gólra éhesen. Így történhetett, hogy egy Söry bedobást Papírkutya hozzám fejelt, mire mindenki hangos kiáltással hívta fel a figyelmemet az üresen maradt kapura. Saját térfelünkről emeltem hát, a labda pedig az iszkoló kapus fölött a hálóba pottyant (Barna, 4-2).
A hátra lévő néhány percben sikerült tartanunk az eredményt. Összességében megérdemelten nyertünk, szerintem több gólt is szerezhettünk volna a helyzetek alapján. Talán majd legközelebb. Elindultunk a dobogó felé.

Gólszerzők: Gábor, Tomi, Peti, Barna

Gólpasszok: Barna, Tomi, Papírkutya

Játszottak: Ákos, Bander, Barna, Faresz, Gábor, Papírkutya, Péter, Tomi, Zsolti

Rendkívül gyatrán játszottunk, ötlettelen játék, lézengés. Kb ennyi.

Gól: Gábor

Gólpassz: Faresz

Játszottak: Ákos, Bander, Barna, Borisz, Gábor, Faresz, Péter, Zsolti

Rövid leszek és velős, mert ez a mérkőzés nem érdemel sok szót.

Nagy reményekkel vártuk az új szezont. Végre megfelelő számú ember volt jelen, 2 cserénk is volt. Egy új ember is feltűnt a keretben, Zsolti. Bander pedig állandó taggá avanzsált. Ismertük már a Gumirugókat, játszottunk már velük, nem könnyű ellenfél, bár azt hiszem, nekünk már senki sem könnyű. Nem állítanám, hogy nagy tempóban kezdődött a mérkőzés, a kapuk nemigen forogtak veszélyben. Az ellenfél bátran lőtt távolról, de messze elkerülték még a kapu környékét is a lövések. Mígnem egyszercsak betaláltunk. Az ellenfél hatosán belül Barna passzolt nekem, amit picit hosszan átvéve megtévesztettem a kapust, majd cipőorral még belepiszkálva a kapuba juttattam. 1-0. Ezután hagytuk magunkra jönni az ellenfelet. Aminek meg is lett az eredménye, kiegyenlítettek. A mérkőzés továbbra is vérszegény volt. Lövések itt-ott, folyamatos játék nélkül. Főleg a mi részünkről volt ez igaz. Bár adódott 1-2 jó megindulás, vagy passz, de a végébe, sokszor már az elejébe hiba csúszott. Mígnem ritkán látható potyagóllal vezetéshez jutott az ellenfél. Már nem emlékszem pontosan, de a labda Borisz felé gurult, akinek átcsúszott a lába alatt, majd a kapuban kötött ki. A játék ezután annyiban módosult, hogy inkább az érrtelmetlen előreívelgetésekre, kidobásokra helyzetük a hangsúlyt. Nem is lett eredménye. Lehet, hogy földön se lett volna jobb, így legalább biztosan nem volt az. :) Ez maradt a vége, az ellenfél nyomott ugyan, és Borisznak kellett még nagyokat védenie. De az eredmény már nem változott. 2-1 oda. A következő meccseken ennél sokkal de sokkal több kell, mert nem is maga a vereség, hanem a mutatott játék volt siralmas.

Gól: Faresz

Gólpassz: Barna

Játszottak: Bander, Barna, Borisz, Faresz, Gábor, Péter, Tomi, Zsolti

Új évadot kezdünk meg hamarosan, ideje egy évnyitó posztnak, amiben gyorsan összefoglalom az előttünk álló meccseket.

Még zárásként az előző szezon statisztikája:

Góllövő lista:

Gólpasszok:

Meccsek:

Taccs - Szoci-foci 0-3
Taccs - Balánuszok 3-2
Taccs - Mamutok 3-3
Taccs - ZSKF 2-1
Taccs - Budapesti Bányász 1-1
Taccs - SCO 2-3
Taccs - Mezitnájk 1-7
Taccs - El Nino 2-1
Taccs - GEK 3-1
Taccs - Bangladesi Tapírok 1-5

Ezzel az eredménysorral a 4. helyen végeztünk tavasszal.

A Taccs az ősi rivális Bangladesi Tapírok elleni mérkőzéssel zárta a szezont, és a fogadóirodák szerint bizony a mi csapatunk számított favoritnak. A tabellán ugyanis a Tapírok csupán az utolsó előtti helyen szerénykedtek kilenc lejátszott meccs után, míg a Taccs a 4. hely megtartásáért lépett pályára. A két csapat többször is találkozott már az elmúlt években, ezek a meccsek általában Taccs-sikert hoztak. 2007 tavaszán például megsemmisítő csapást mértünk a bangladesiekre (8-2), igaz, a legutóbbi összecsapás 4-4-gyel zárult 2008 márciusában, és az akkori gyenge játék miatt Tanka Gábor csapatvezető nyilatkozatstopot volt kénytelen bevezetni. Manapság erre semmi szükség nincs, mert a csapat (eredményeit tekintve) várakozáson felül szerepel, és egyébként sem kommentel senki a honlapon.
A találkozó sajnos megintcsak nem a legjobban kezdődött számunkra. Nem találtuk egymást a pályán, idegesen játszottunk, aztán az ellenfél gólja kicsit megnyugtatott minket. Sikerült is egyenlíteni, Bander előreívelését csúnyán elvétette a Tapírok egyik védője, én (Barna) pedig egyből a hosszú sarokba lőttem a jól pattanó labdát. Talán 1-1 volt az állás a szünetben, de az is lehet, hogy a Taccs összeomlása már az első félidő végén megkezdődött. Lényeg a lényeg, sejthetően most jött ki rajtunk a hosszú bajnokság okozta fáradtság, hiszen a nem túl képzett Tapírok négy gólt is berámoltak még Faresz kapujába, míg mi képtelenek voltunk belőni a helyzeteinket. Jegyezzük meg: azért annyira sok nem volt, összjátékban ismét nem sikerült nagyot alkotni. Többször vesztettünk labdát hátul, ebből is kaptunk gólokat. Az ellenfél "játék"stílusa sem volt kedvező, többször látványosan löktek (szerintük vállal, és ebből vita is kerekedett...), időnként akkor is szabálytalankodtak, mikor a labda már ott sem volt. A bíró nem avatkozott közbe. Természetesen a vereséget magunknak és a gyenge játékunknak köszönhetjük, de a teljes képhez ez is hozzá tartozik.
Győzelmi reményekkel látogattunk ki a BEAC-pályára, de végül csak annak örülhettünk, hogy az eddig megszerzett 14 ponttal biztosan bennmaradunk, és hogy a bangladesi Peti ellenünk szerezte meg szezonbeli első - és utolsó - gólját.

Játszott: Faresz, Bander, Borisz, Gábor, Peti, Sándor, Barna

Gólszerző: Barna

Győzelmi reményekkel telve köszöntött ránk a kezdő sípszó. Kissé borongós ám annál lüktetőbb játékkal. Borisz egy félidőt kért mezőnybeli tehetségének kibontakoztatására, így a kapuba én álltam. Hajtós kis mérkőzés alakult ki. Adódtak helyzetek mindkét oldalon szép számmal. A kapusoknak mondhatni nem epizódszerep jutott. Míg végül Barna ívelt szögletből középre ahol Gábor mindenkit megelőzve tőle szokatlan módon fejjel határozottan elhelyzett a hálóban. Ha lehetett volna még fokozni az iramot, biztos meg is tettük volna. De továbbra is sportszerű és pörgős mérkőzést láthatott a szép számú közönség. Nem sokkal a mi gólunk után az ellenfél egyik lövése talált utat a kapunkba. Sajnos én is benne voltam, védhető lövés lett volna. De kár ezen rágódni. 1-1 a félidő.

A második félidőben kiálltam a kapuból, Borisz pedig elfoglalta az üresen maradó posztot. Hogy futball szakzsargonnal éljek, megnyomtuk a második félidőt. Sorra vezettük a támadásokat, ám a szinte üres kapura is képtelenek voltunk betalálni. Ennek ellenére sikerült még 2 gólt lőni. Mindkét támadás tőlem indult, szóval növeltem előnyömet a gólpassz táblázaton. Elsőt Gábornak adtam, aki magabiztosan elhelyezte a hosszú alsóba. Majd Ákos elé tálaltam, aki nem tétovázott és azonnal a kapuba továbbította. Barna is próbálkozott gólpasszt adni, de nem nagyon sikerült továbbiakat. Még gyakorolnia kell :)

Hoztuk a kötelezőt. Jó iramú, sportszerű mérkőzésen, egy jó GEK-et győztünk le. Megérdemelt győzelem volt.

Gól: Gábor (2), Ákos

Gólpassz: Barna, Faresz(2)

Játszottak: Ákos, Barna, Borisz, Faresz, Gábor, Péter, Sándor, Stegi

Barnától:

Igazi rangadón lépett pályára a Taccs, hiszen a közvetlen üldözővel kellett megütköznie egy kellemes tavaszi estén. Az gyorsan kiderült, hogy a két csapat nagyjából azonos játékerőt képvisel, és hogy elsősorban a rombolás dominál majd a mérkőzésen. Hát, mit csináljunk, szépen focizni jóval nehezebb, mint vagdalkozni. Csordogált, csordogált a játék, amikor a rutinos Sándor úgy döntött, okítja egy kicsit a pályán lévőket: ballal eleresztett bombája mindannyiunk becsületére válna, nem csoda, hogy a kapuban kötött ki a labda, főleg, hogy kissé megpattant egy blokkolni igyekvő védőn. Pár perc múlva pedig szeretett együttesünkre nem annyira jellemző, remekbe szabott gólt szereztünk. Faresz és Gábor kényszerítőztek többször is az ellenfél térfelén, mígnem utóbbi közelről a kapuba helyezett. Már 2-0!
Itt érdemes pótolnunk honlapunk egyik komoly hiányosságát, merthogy a gólpasszt adók listájával még adósok vagyunk. Íme az előkészítők, a feljegyzések alapján: Faresz 4, Borisz 2 (kidobások!), Peti 1, ...és egyelőre ennyi. A névsor rövid terjedelme a kevés lőtt gólnak köszönhető, sajnos az egész csoportot tekintve a második legkevesebb gólt lőttük/fejeltük eddig.
A találkozóra visszatérve: a gólcsapot ezúttal sem sikerült megnyitni, sőt, a végén még izgulnunk is kellett, miután az ellenfél szépített. A biztos lábakon álló és szaladgáló védelem azonban jól tette a dolgát, így két mérkőzéssel a bajnokság befejezése előtt már most több pontunk van, mint az előző szezonban. Csak így tovább!

Játszottak: Borisz, Ákos, Faresz, Gábor, Peti, Ricsi, Sándor, Barna

Gólszerzők: Sándor, Gábor

Nehéz meccsre számíthattunk, és a számításunk be is jött. Ákos múlt héten valószínűsíthetően bordasérülést szenvedett, ezért most nem tudott pályára lépni.

A mérkőzést ismét csere nélkül próbáltuk lehozni, sajnos kevés sikerrel. Nem indult rosszul számunkra a találkozó, az első félidőben sikeresen semlegesítettük az ellenfél támadásait, sőt párszor helyzetbe is kerültünk. Még a vezetést is sikerült megszerezni, Borisz kidobását fejeltem/csúsztattam a hálóba. A gól szépségéből sokat elvesz, hogy előtte kicsit meglöktem az ellenfél játékosát, jogosan reklamáltak utána a játékvezetőnél. A gól után még tartottuk magunkat, majd egy labdavesztést követően kiegyenlített az ellenfél. Később a vezetést is megszerezték, sajnos nem emlékszem már rá, hogy hogyan. 2-1 volt a félidőben.

A második félidő nem indult olyan rosszul ahogy végződött, a további gólok többségét a meccs végén kaptuk. Sajnos most a kapufáról tényleg minden befele pattant, és amikor meg nem volt kapufa, akkor meg mi nem voltunk már sehol.

Végső értékelés: az első félidő nem volt rossz, a második nagyon rossz volt.

Játszott: Borisz, Faresz, Gábor, Peti, Ricsi, Barna

Gól: Gábor

Barna tudósítása tegnapi keltezéssel, mai megjelenéssel:

A félelmetesen jó gólkülönbséggel álló SCO ellen várható volt, hogy a csapatnak problémái lesznek, arra azonban senki nem számított, hogy már az első percben sikerül gólt kapni. Mondhatni, rögtön a középkezdés után, de azért érdemes megjegyeznünk: a Taccs kezdte a találkozót...
Két-három magabiztos passz után azonban az agresszíven letámadó ellenfél labdát szerzett a térfelünkön, és néhány gyors húzás után értékesítették is a helyzetet. Nem figyeltünk oda eléggé, de becsületünkre legyen mondva, 0-1 után sikerült rendezni a sorokat, és az érezhetően technikásabb és gyorsabb SCO nem tudta növelni az előnyét. Ebben Borisznak is nagy szerepe volt, aki szintén nagyon összeszedte magát, és olyan lövéseket hárított, hogy azokat már a legvérmesebb Taccs-szurkolók is bent látták.
Sokáig bírtuk a nyomást, sajnos ellencsapásra ritkán voltunk képesek. Még egy gólt azért csak beszedtünk, így már 2-0-nál, a második félidőben történt, hogy Gábor kiugratását lefülelte az SCO egyik játékosa, pontosabban a labdát elemi erővel, kapásból vágta a saját kapujába vagy 10 méterről. Öngól.
Szép találat volt, és ezzel visszajöttünk a meccsbe. Nem sokáig reménykedhettünk azonban, mert kisvártatva már 3-1 szerepelhetett a bírói jegyzőkönyvben. Nem volt ez meglepő, viszont a meccs hajrájában történtek ismeretében mégiscsak bosszantó, ugyanis Peti jóütemű passzát nem sokkal a befejezés előtt gólra váltottam (Barna), így kis szerencsével (no jó: nagy-nagy szerencsével...) meglehetett volna az iksz. Így is dícsérhető a csapat, kár, hogy a gyengébb ellenfelek ellen nem ezt a mentalitást vittük fel a pályára.

Játszottak: Ákos, Borisz, Faresz, Gábor, Peti, Ricsi, Zoli, Barna

Gólszerzők: az ellenfél egyik játékosa, Barna

Igazi csemege volt ez a mérkőzés a minőségi futball kedvelőinek. Remek idő, mondhatni igazi futball idő, és persze a leírhatatlan hangulat. Mindkét csapat felfokozott állapotban várta a kezdő sípszót, ami után rögtön egymásnak estek. Szikrázó összecsapások, látványos megoldások. Ilyennek tudom elképzelni az esti Manchester United - Porto találkozót.

A mi meccsünk ennek tökéletes ellentéte volt. Éppenhogy meglettünk Sanyinak és Bandernek kellett vállalnia a játékot, hogy ki tudjunk állni. Ám végül még egy cserénk is lett. Az idő mondjuk tényleg jó volt. A játék már egyáltalán nem. Mindkét csapat igen gyenge teljesítményt nyújtott. Lassú és pontatlan játék, igen szellős védekezés. Ha bármelyik csapat egy hajszálnyival összeszedettebb lett volna simán, gólokkal nyerhetett volna. Volt olyanra is példa hogy 3 az 1-ben vittük a labdát mégsem lett belőle még helyzet sem. Nem is akarnék nagyon többet írni a meccsről. Ezt el kell felejteni. A gólunk szép volt. Amit Barna helyezett el a kapuban. Jellemző, hogy Borisz már nevetett, hogy ezt hogy tudtuk kihagyni. De benn volt. Ezen az estén több góllal kellett volna nyerni, de ilyen játékkal a döntetlen igazságos volt.

Itt kell elnézést kérnem Annától, hogy a valóban kiváló helyzetfelismerést és halált megvető bátorságot igénylő labdavisszahozatalát nem említettem az előző meccsen.

Játszott: Gábor, Borisz, Barna, Sándor, Bander, Ákos, Faresz

Gól: Barna

Rövid leszek, mert álmos vagyok, de gondoltam még friss élményként összefoglalom a mérkőzést. Hajtós, jó mérkőzés volt, mégha Gábor ezzel vitatkozott is. Szerintem idén talán most játszottunk a legjobban, voltak jó átadások, elfutások. A kapu előtt azonban továbbra is igen vérszegények voltunk. Helyzet akadt bőven, de a választott megoldások, hogy finoman fogalmazzak nem hoztak gólt. Mígnem elindult "hosszú sérüléséből még azért lábadózó" Ricsi, passzolt továbbfutott, majd a kapusról épp elé pattanó labdát begyötörte. 1-0. Nagyon gyorsan jött az egyenlítés, a csatáruk áthámozta magát az utolsó védőn, majd magabiztosan a hosszúba lőtt. 1-1. Ezután hosszas mezőnyjáték. Majd a második félidőre mindkét csapat ereje megfogyatkozott. Ami furcsa mód nekünk kedvezett jobban. Lehet, hogy kevesebbet birtokoltuk a labdát, ám az ellenfél játékosai rendre fennmaradtak, így a kontrákkal sok veszélyes helyzetet és szögletet teremtetünk. Két kapufa is született. Majd amikor már-már beletörődtünk a döntetlenbe, egy pályát átívelő kidobás Gábor fején ügyesen megcsúszva a kapuban landolt. 2-1.Örömmámor, meg minden ami ilyenkor kell, például középkezdés. Hoztuk a meccset. 3 mérkőzés óta veretlen a Taccs. Már-már klasszis teljesítmény.

Gól: Ricsi, Gábor

Játszott: Barna, Gábor, Ákos, Ricsi, Péter, Faresz

A Mamutokkal már találkoztunk majdnem napra pontosan 1 éve, akkor egy szoros meccsen 3-2-re nyertünk, és abban a szezonban ősemlős barátaink bizony utolsó helyen zártak a csoportban. Lehetett tehát bizakodni, hogy a múltheti bravúrgyőzelem után ismét megszerezzük a három pontot.
Ennek megfelelően kezdődött a mérkőzés - gyorsan gólt kaptunk. Szerencsére a "hátrányos helyzet" nem vetette vissza a csapatot, de ez csak annak köszönhető, hogy tényleg nagyon gyengén kezdtünk, én például alig találkoztam a labdával. Le is cseréltem volna magam, de a kispadon csak Balázs állt, nem játékra készen, sajnos, Így tartalékok nélkül gyűrtük az ellenfelet, és ennek meglett az eredménye is: a betegen játszó Tomi nagyon harcosan megszerzett egy elveszettnek tűnt labdát az ellenfél térfelén, és a kapust váró védő mellől a kapuba lőtt.
Az egyenlítés után nem sokkal nekem (Barna) is sikerült a labdaszerzés, ráadásul rögtön ziccerben is találtam magam. Annak rendje és módja szerint sikerült is a kapuba helyeznem a labdát. De jaj, egy újabb védelmi hiba után egalizáltak a mamutok. 2-2-vel fordultunk tehát.
Szikrázó küzdelem következett, helyzetek mindkét oldalon és alacsony színvonal. Egyszer csak Faresz passzát sikerült a hálóba lőnöm (Barna), így ismét vezettünk. Elég gyenge, belsős lövés volt egyébként, ez a jelenet is megmutatta, hogy érdemes lett volna többször próbálkozni távolról - de ezt már hányszor megbeszéltük! Példát vehettünk volna az ellenfélről. Ők jól érzékelték, hogy két passznál többet nem nagyon tudnak megcsinálni, ezért gyakran tüzeltek 10-15 méterről, és nem is rosszul. Borisz azonban a helyén volt. ...Legalábbis egy ideig, de aztán ő sem tudott már segíteni a Taccson az egyenlítő találatnál. Így lett 3-3 ez az egyébként nyerhetőnek tűnő mérkőzés. Nem baj, a csapat a helyén van, a tabella közepén...

Játszott: Borisz, Ákos, Faresz, Gábor, Tomi, Barna

Gólszerzők: Tomi, Barna (2)

Jó estét kedves szurkolóink, győzelemmel köszöntöttük ezt a ragyogó hetet. A csapat rendkívüli küzdenitudásról tett tanubizonységot, ami nem maradt eredmény nélkül.

Enyhén csípős hidegben (egyetlen kilátogató szurkolónk szerint) sportszerűen melegített a csapat a szokott helyen. Ákos már ekkor remek indításokkal vétette észre magát. A mérkőzés nem indult könnyen, az ellenfél eléggé jól járatta a labdát, helyzetünk és jó átadásaink is ritkán voltak. Majd egy védelmi megingást követően egy szögletet (vagy bedobást) gólra váltottak, védő is kapus is aludt, valószinűsíthetően a késői időpont miatt. Nem omlottunk össze, bár helyzetünk továbbra sem volt, mindenki küzdött valamivel, ki az új cipőjével, ki az erőnlétével, vagy méginkább annak hiányával. Néha az ellenféllel is. A második félidőben is eléggé a kapunk elé szorultunk. Valószínű ez a tény, és az ellenfél által kihagyott, vagy Borisz által kivédett temérdek helyzet idézte elő a futball egyik íratlan szabályának ismételt megerősítését, azaz hogy ilyenkor az ellenfél rúg gólt, akik szerencsére mi voltunk. Bár igazából ezt a gólt sem mi szereztük, hanem egy bedobás után az ellenfél egyik védője annyira megzavarodott, hogy ügyesen a saját kapujába csúsztatott. 1 perc sem telt el, és Barna remek kiugrás után elvitte a kapus mellett, majd az üres kapuba helyezett labdával vezetéshez jutatta csapatunkat. Kb. 2,5 perc volt vissza, az ellenfél mindent egy lapra feltéve támadott, szerencsére sok hibával, idegesek is voltak, nekik állt addig a zászló. Míg alig fél perccel a vége előtt Kiegyenlítettek. Ám csapatkapitányunk Gábor megmutatta méltán híres küzdenitudását, és a középkezdés után mindenkit meglepve egyedül tört kapura, sorban ment el a megilletődött védők mellett, akik talán már elkönyvelték a döntetlent, és remek lövéssel befejezve a támadást bebiztosította remek győzelmünket.

Nem volt könnyű meccs, főleg hogy helyzetünk nem sok volt, ám a végén mégis mi örülhettünk, mi több, örültünk is. Az ünneplés odáig fajult, hogy a kocsiból be kellett hoznom az elsősegély dobozt, de hogy pontosan miért is, maradjon azok titka akik ott voltak....

Játszott: Borisz, Ákos, Balázs, Gábor, Barna, Stegi, Péter, Faresz

Gólok: ellenfél egyik védője, Barna, Gábor

A rövid tudósítás Barnától:

Harmatgyenge teljesítménnyel és vereséggel kezdte az új szezont a Taccs, miután a csapat nem tudta felvenni a Szoci-foci pörgős ritmusát. Mit mondjunk: idény eleji forma. A párharcokat többnyire az ellenfél nyerte, és bár a három kapott gól még elfogadhatónak mondható (a kesztyű nélkül védő Fareszre sem lehet panasz), a "támadásainkat" csak nagyon ritkán tudtuk lövéssel befejezni. Természetesen el lehetne megint filozofálni a már megszokott problémákon (felesleges ívelgetés, pontatlan átadások tömkelege, bátortalan játék, nem tökéletes erőnlét, nulla kreativitás és lövőkedv...), de én most nem teszem. Az azonban megjegyzendő, hogy ha még azt a keveset sem valósítjuk meg a pályán, amit egyébként tudunk, akkor idén is kiesési gondjaink lesznek. Remélhetőleg a csapat összeszedi magát, és többi játékossal kiegészülve (Borisz, Olivér és Ricsi is hiányzott) feljavul játék. Szebb jövőt!.

Játszott: Faresz (kapus), Ákos, Gábor, Péter, Tomi, Barna

Először a bajnokság végeredménye:

A 8. helyet sikerült megszerezni, ha nincs a soha nem látottt 4 meccses vereségi sorozat, akkor akár 2-3 hellyel előrébb is végezhettünk volna. A félévben a két legnagyobb eredmény a döntetlen a BGF ellen, és az utolsó meccsen a bentmaradás kiharcolása volt a Földturkászok ellen.

Sajnos kevés gólt szereztünk, így eshetett meg, hogy Tomi házi gólkirály lehetett 5 góllal, 1 találattal megelőzve a második helyezetteket, Barnát és Fareszt. Kapott gólokat tekintve a tabella alsó részén lévő csapatok közül a Söryvel mi kaptuk a legkevesebbet, bár az a meccs, ahol 9-szer mattoltak minket, sokat rontott ezen a mutatón.

Eredmények a szezonban:

2008.09.23 Taccs - eSense 1-2
2008.09.30 Taccs - Statikus Gumirugók 1-2
2008.10.07 Taccs - Budapesti Bányász SE 2-1
2008.10.14 Taccs - BGF-KVIFK 3-3
2008.10.21 Taccs - El Nino 3-2
2008.11.11 Taccs - Országúti barátok 1-6
2008.11.18 Taccs - Söry 1-4
2008.11.25 Taccs - BKV Hátra 2-5
2008.12.02 Taccs - Szoci-Foci 3-9
2008.12.09 Taccs - FöldturkÁszok 3-2

Állnak: Papír, Borisz, Gábor, Péter, Ákos, Tomi, Oli

Guggolnak: Faresz, Barna

Néhány másik kép:

Ez a 3-9-es meccs után készült, harapni lehet az elkeseredettséget. Tomi éppen magyaráz valamit.

Ez már az utolsó meccs, megcsillan a remény a szemekben.

Hülye arcot vágunk.

Péter még a sapkáját is megigazítja rohanás közben.

A többi kép letölthető innen.

A bejelentkezés nélküli kommentezést nem mi szüntetettük meg, hanem a blog.hu. Légyszíves regisztráljatok, hogy tudjatok hozzászolni.

Barna tudósítása:

A Taccs történetének egyik legfontosabb meccséről írhatok tudósítást, hiszen a csapatot a kiesés réme fenyegette a forduló előtt, sőt még most sem múlt el a veszély: amíg nem tudjuk meg a szintén 7 pontos vetélytársak eredményeit, addig nem örülhetünk.
A (remélhetőleg) sorsdöntő mérkőzésen Tomi és Olivér nem álltak csatasorban (szurkolni szurkoltak), a 4+1-es felállásnak köszönhetően így két cserénk volt. A mérkőzés jól kezdődött számunkra, kiegyenlített küzdelem zajlott a pályán, amikor az ellenfél egy kissé elkapatta magát, és négy mezőnyjátékossal kísérelték meg a gólszerzést. Ez nem sikerült, Borisz pedig egy gyors kigurítással engem hozott játékba a félpálya bal oldalánál, én pedig némi labdavezetés után a kimozduló kapus mellett a hosszú sarokba passzoltam (Barna, 1-0). Nem sokkal később ismét a csapat egyik rákfenéje következett, ugyanis szögletet rúgott az ellenfél. Be is kaptuk az első gólt, majd nem sokkal később már az vezettek is. A csapat egyetlen súlyos hibáját ekkor követte el Papírkutya és Borisz, akik egymásra vártak egy pattogó labdánál, amire így végül a FöldturkÁszok csatára csapott le, és az üres kapuba passzolt (1-2). Ekkor, bevallom, kissé megijedtem a cserepadon, de szerencsére gyorsan egyenlítettünk. Éppen én tettem át a labdát a jobb oldalon felfutó Papírnak (erre a megoldásra a népes Taccs-tábor is felhívta a figyelmet), aki remekül centerezett, Peti pedig közelről a kapuba gyötörte a labdát. 2-2 a félidőben.
A második játékrész elején ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést. Borisz kidobását az egyik védő csúnyán elvétette, így a labda felém pattant, én meg gondoltam, hogy félfordulatból kapura bikázom, de rosszul (konkrétan: alig) találtam el, de így is gól lett, mert a kapus jobb képességűnek ítélt meg, olyannak, aki tényleg fordulásból rábombázza, ezért inkább háttal ugrott felém. A labda szép lassan pattogot be mellette a kapu közepébe... Barna, 3-2. Még vagy negyed óra volt hátra, hősiesen védekeztünk és veszélyes kontrákat vezettünk, Gabi kidagadó erekkel ordította nekem a cserepadra, hogy Menj már fel, b..., aztán bíztatás képpen egy nyomdafestéket nem tűrő bíztatásban részesített, folyamatosan cseréltünk, mert sokat kivett belőlünk a futkosás.
Végül sikerült megtartani soványka előnyünket. Ezen a meccsen mindenkit csak dicséret illet, ha így játszottunk volna az egész szezonban, akkor most nem kellene izgulnunk a többi mérkőzés kedvező végkimeneteléért. Most azonban egyelőre ezt kell tennünk.

Játszott: Ákos, Borisz, Faresz, Gábor, Papírkutya, Peti, Barna

Gólszerzők: Barna (2), Peti